Tőkebefektetés - Korai exit-lehetőségek mérlegelése és problémája 1. -A menedzsment kivásárolja a befektető tulajdonrészét

A tőkebefektető azért fektet be nagyobb összegeket vállalkozásokba, hogy a cég értékesebbé válását követően még magasabb összegért eladhassa tulajdonrészét. A befektetők eltérő időtartamra tervezik a beszállást: ez a futamidő a JEREMIE-programok esetében általában 3-6 év. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor az élet felülírja az elképzeléseket, és a befektető kilépése a tervezettnél korábban megy végbe.

Íme néhány olyan eset, amelyekkel ugyanúgy számolni lehet, mint egy meghatározott időben eltervezett, sikeres exittel:

1. A menedzsment kivásárolja a befektető tulajdonrészét

A tulajdonosoknak gyakran nagyon határozott elképzelésük van arról, hogy milyen irányba szeretnék terelni vállalkozásukat (míg többen szorulnak némi befektetői tanácsadásra az előrelépéshez). Miután megegyeztek a befektetővel, és hozzájutottak a cégük növekedését elősegítő tőkéhez, az üzleti terv átlép a megvalósítási fázisba, innentől pedig már rajtuk, a cég működésén és a piacon múlik a siker. Mivel az üzleti terv megvalósulására több tényező is hatással van, az átlagosan tervezett 3-6 éves futamidő alatt számos változás bekövetkezhet.

A legjobb esetben a vállalkozás – a befektetésnek köszönhetően – a vártnál meredekebb növekedési görbét ír le, hogy akár néhány éven belül ki tudja vásárolni a befektetőt, és a továbbiakban már saját forrásból is tudja üzemeltetni a vállalkozást. Hasonlóan pozitív példa mindkét fél számára, ha az elért eredmény magasabb a vártnál, viszont a vállalatnak további tőkeforrásokra van szüksége. Az ilyenkor alkalmazott gyakorlat szerint a vállalat azért vásárolhatja meg a tulajdonrészt a befektetőtől, hogy más, nagyobb forrást biztosítani tudó magánbefektetőhöz vagy tőkealaphoz forduljon. Mindkét fél jól jár, hiszen a befektető a tervezettnél nagyobb összeghez jut hozzá, a cég pedig bizonyítani tudta, hogy a befektetett tőkéből viszonylag rövid időn belül hasznot tud termelni. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az ilyen típusú kivásárlásnál a befektető általában a továbbértékesítésből is hozamot realizál.

Akkor is a kivásárlás mellett dönthet a menedzsment, ha a közös munka során kiderül, hogy más elképzelései vannak, mint a befektetőknek, vagy csalódott a partnerségben. Ilyenkor, ha a cég teheti, érdemes – a szerződésben foglalt pontoknak megfelelően – kezdeményezni az exitet, és a cég terveihez, céljaihoz megfelelő más befektetőt keresni.


Következő cikkünkben arról a lehetőségről olvashat az olvasó, hogy mi történik, ha egy külső vásárló lecsap a befektető tulajdonrészére....

 

Amennyiben finanszírozás és tőkebefektetés témában tanácsra van szüksége, kérem írjon itt vagy hívjon a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.

Előző cikkünket "Mikrovállalkozások üzleti tervezése: Felépítés? Címlap?" címmel ajánlom olvasóim figyelmébe.

 

Orbán Balázs