A befektető és a vállalkozás végső közös célja a sikeres exit, függetlenül a befektetési időszak alatt tapasztalható esetleges hullámvölgyektől. A cégépítés természetes velejárója, hogy külső, gyakran előre nem látható hatások érik a vállalatot, amelyek akár jelentős mértékben is eltéríthetik a céget az üzleti tervben meghatározott útvonaltól. Az első buktatók jelentkezésekor tehát még semmiképp sem szabad temetni a vállalatot, ahogy a befektetőkre ez általában nem is jellemző. Azonban még érdekesebb kérdés, hogy mikor jön el az a pont, amikor egy befektető kényelmesen hátradőlhet.

Természetesen egy befektetést kizárólag akkor tekinthetünk lezártnak – azaz a célt teljesítettnek –, amikor az exit ténye papíron is megerősítést nyert, a társaságban szerzett üzletrészt vagy a teljes vállalkozást a tulajdonosokkal egyetértésben a befektető értékesíteni tudja, illetve a befektetett tőke összege hozammal együtt a befektető bankszámláján landolt. Mindeddig a pontig a befektető nem engedheti meg magának, hogy hátradőljön. A befektetési időszak az elejétől a végéig mindkét fél jelenlétét és odaadó munkáját igényli, nem javasolt az utolsó száz méteren elengedni a gyeplőt. Mivel az időtáv 3-7 éves, és az exit iránya már a tulajdonrész megszerzésekor körvonalazódik, az exit tervezése is jóval a kitűzött határidő előtt elkezdődik. A kockázati befektető tulajdonrészét általában visszavásárolhatja az eredeti tulajdonosi kör, pénzügyi vagy szakmai befektető, de sok esetben cél a teljes exit, amikor a befektető és az alapító is megválik tulajdonrészétől.

Következő cikkünkben megtudhatja az olvasó, hogy mit is értünk sikeres exit alatt!

Amennyiben finanszírozás és tőkebefektetés témában tanácsra van szüksége, kérem írjon itt vagy hívjon a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.