A munkaidővel jobban rendelkezhet a munkáltató, jobban a szükségeltekhez igazítja, ha egy kereten belül oszthatja be, ez az egyenlőtlen munkaidő-beosztás egy formája.

 

A munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni. Ahogyan a távollét tartamát is figyelmen kívül kell hagyni vagy az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi munkaidő mértékével kell számításba venni. Munkaidő-beosztás hiányában a távollét tartamát a napi munkaidő mértékével kell figyelmen kívül hagyni vagy számításba venni.

E rendelkezésektől kollektív szerződés csak a munkavállaló javára térhet el.

 

Mit jelent ez?

Azt, hogy az adott munkaidőkeretben a munkavállalónak ugyanannyi lesz a ledolgozandó munkaideje, mint az általános munkarendben, azaz hétfőtől péntekig, a teljes munkaidőt egyenlően beosztva fogja ledolgozni. Viszont a heti munkaidőt a munkavállalónak a munkaidőkeret átlagában kell teljesítenie. Továbbá, hogy ekkor a munkaidő meghatározásánál vagy nem számítjuk a szabadságra, keresőképtelenségre, egyéb távollétre eső munkaidőt, vagy úgy számítjuk, mintha azt a munkavállaló ledolgozta volna.

 

A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban meg kell határozni és közzé kell tenni.

Amennyiben jogi témában tanácsra van szüksége, kérem írjon itt vagy hívjon a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.