A kockázatok értékelése és rangsorolása
A kockázatok minőségi, illetőleg szükség esetén mennyiségi értékelése során a munkáltató megbecsüli a veszélyből eredő lehetséges káros következmény mértékét és súlyosságát (ideértve a veszélyeztetettek számát és a sérülés vagy egészségkárosodás lehetőségét és mértékét is), valamint a veszély bekövetkezésének valószínűségét.
Minden esetben szükséges a munkakörülmények (létesítmény, munkahely, technológia, munkaeszköz, fizikai, szociális/társadalmi munkakörnyezet) és a munkavégzés elemzése.
Minőségi kockázatértékelés
A munkahelyen számos olyan veszélyforrás van jelen (pl. csúszós padozat; éles, hegyes tárgyak; forgó alkatrészek; rossz megvilágítás; kényszertesthelyzet; monoton munka; rossz munkahelyi köz-érzet; stressz; kombinált hatások), amikor minőségi kockázatértékelést kell végezni. Ezekben az esetekben minősíteni kell a kockázat/esemény bekövetkezésének és súlyosságának a valószínűségét.
Szükség esetén az azonosított veszélyeket irodalmi adatokkal, egészségkárosodás/baleset előfordulási gyakoriságokkal, környezeti és biológiai monitorozással feltárt tünetekkel kell összevetni, vagy pedig matematikai modellezéssel kell megállapítani, hogy a becsült kockázati szint elfogadható/eltűrhető vagy szükséges az intézkedés a megelőzés érdekében (10 mikro rizikó). Elemző, modellező és értékelő eljárásokra általában nagy volumenű és összetett, vagy katasztrófaveszélyes technológiák kockázatértékelése során van szükség.
Ez az értékelés a legtöbb munkahely esetében a felismert veszélyek áttekintését és a kockázatok rangsorba állítását jelenti annak érdekében, hogy a munkáltató meghatározhassa a szükséges intézkedéseket.
A kockázatok értékelése magában foglalja annak megállapítását is, hogy a körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, továbbá biztosított-e a kockázatok elfogadható szinten tartása.
Minőségi kockázatértékelés esetén célszerű a gyakorlatban használható kategóriákat felállítani, például a következők szerint:
Személyi sérülést okozó károsodás súlyossága és jellege lehet:
- kisebb személyi károsodás (horzsolás, zúzódás, vagy múló egészségkárosodás),
- jelentősebb személyi károsodás (törés, csonkulás, vagy krónikus megbetegedés),
- súlyos személyi károsodás (Mvt. 87. § 3. pontja szerinti „súlyos munkabaleset”).
A veszély bekövetkezésének valószínűsége lehet:
- valószínűtlen,
- lehetséges, de nem valószínű,
- valószínű,
- szinte elkerülhetetlen (csak idő kérdése).
Az előzőek alapján a kockázatokat célszerű súlyossági (fontossági) sorrendbe állítani. A legsúlyosabb (legsürgősebb intézkedést igénylő) kockázatok természetesen azok, amelyek esetében
- a veszélyek a legsúlyosabb kárt okozhatják,
- a legtöbb személyt érinthetik, és
- a legnagyobb valószínűséggel következhetnek be.
Amennyiben munkabiztonság témában tanácsra van szüksége, kérem írjon itt vagy hívjon a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.
Előző cikkünket "A kockázatoknak kitett személyek azonosítása” címmel ajánlom olvasóim figyelmébe.
Kling Péter