A munkaélettan fogalma és területei

A munkaélettan az emberélettan alkalmazott ága.

A dolgozó ember szerveinek, szervrendszereinek működését, az élettani funkciókat vizsgálja a termelő fizikai és szellemi munka feltételei között.

A munkaélettan tehát azt vizsgálja, hogy a munkaképes ember szervezetét hogyan veszi igénybe a különféle feladatokból eredő megterhelés, ezáltal megismerjük az emberi teljesítőképességet, és meghatározzuk a megengedhető terhelés határait.

Ilyen vizsgálatok, kutatások alapján határozzák meg pl. a jogszabályban, hogy a fiatalkorú, ill. a férfi vagy a nő legfeljebb milyen nehéz terhet emelhet.

Az ember szervezetének állandóan alkalmazkodnia kell a munkavégzéshez. Századunk első évtizedében már végeztek ilyen jellegű kutatásokat, pl. szalagmunka elemzése a Ford-gyárban, aminek eredményeként alakult ki e terület tudományága.

A munkaélettan a munkát végző ember szervezetének vizsgálatával foglalkozó tudomány, ami azt kutatja, hogy milyen mértékben veszi igénybe a különböző fizikai és szellemi terhelés az ember szervezetét.

A munkaélettan célkitűzései között a legfontosabb az új munkaelemek, folyamatok élettani hatásának vizsgálata, vagyis annak eldöntése, hogy milyen mértékig terhelhető a munkavállaló szervezete.

A munka jellege szerint végezhető fizikai, ill. szellemi munka, melyekről a következő cikkben fogok beszélni.

Amennyiben munkabiztonság témában tanácsra van szüksége, kérem írjon itt vagy hívjon a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.

Előző cikkünket  " A foglalkozás-egészségügy területei” címmel ajánlom olvasóim figyelmébe.

Kling Péter

Szechenyi_Logo    vosz-logo-szines-feher-hatter-1 1.[1]