A pszichoszociális kockázatok értékelése
Magyarországon a Munkavédelmi Törvény 2008. január 1-jétől a munkahelyi veszélyekkel kapcsolatos általános követelményeknél előírja, hogy a munkáltató kötelessége az emberi tényező figyelembe vétele különös tekintettel az egyhangú, kötött ütemű munkavégzés időtartamának a mérséklésére, illetve káros hatásának a csökkentésére, a munkaidő beosztására, a munkavégzéssel járó pszichoszociális kockázatok okozta igénybevétel elkerülésére. Mvt. 54. § (1) bekezdés d) pont.
A törvény meghatározza a pszichoszociális kockázat fogalmát is:
„A munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások (konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága, stb.) összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakcióit, illető-leg ezzel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következik be”.
Az Mvt. értelmező rendelkezéseit tartalmazó 87. §-a a pszichoszociális kockázat meghatározása mellett ezzel összefüggésben egyéb hivatkozásokat is tartalmaz:
- a baleset definíciójába beemeli a „lelki egészségkárosodást”,
- a foglalkozási megbetegedéseknél utal a „pszichoszociális kóroki tényezőkre” visszavezethető egészségkárosodásokra,
- a munkahigiénés vizsgálatokat kiterjeszti a „pszichoszociális tényezők” feltárására és kezelésére is,
- továbbá veszélyforrások között szerepel a „fiziológiai, idegrendszeri és pszichés igénybetétel” is.
Jogszabály: Mvt. 87. § 1/H., valamint 1/A., 1/D., 5/A., 13. pontok
Az EU-OSHA ajánlásait figyelembe véve, a pszichoszociális kockázatok értékelését az alábbi 5 lépés szerint javasolt elvégezni:
1. lépés: A veszélyek és a kockázatoknak kitett személyek azonosítása
2. lépés: A kockázatok értékelése és rangsorolása
3. lépés: Döntés a megelőző intézkedésekről
4. lépés: Cselekvés
5. lépés: Nyomon követés és felülvizsgálat
Amennyiben munkabiztonság témában tanácsra van szüksége, kérem írjon itt vagy hívjon a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.
Előző cikkünket "A kockázatok értékelése és rangsorolása” címmel ajánlom olvasóim figyelmébe.
Kling Péter