Mennyiségi kockázatértékelés
Egészségvédelmi határértékkel szabályozott kóroki tényezők, mérhető expozíciók esetén (pl. veszélyes anyagok, vagy fizikai kóroki tényezők – zaj, rezgés, sugárzás, klímaparaméterek) nem szabad megelégedni minőségi becsléssel, hanem mennyiségi becslést is kell készíteni.
A kockázatértékelés során, egészségvédelmi határértékkel szabályozott kóroki tényező előfordulása esetén munkahigiénés vizsgálatokkal kell gondoskodni az expozíció mértékének meghatározásáról. [Mvt. 54. § (2) bekezdés]
Mennyiségi kockázatbecslést kell végezni, amennyiben az egészségkárosító hatás lehetősége fennáll, valamint:
- a hatás, az expozíció mérhető, a dózis/expozíció hatás összefüggés meghatározható, például:
- a munkahelyi légtérben mérhető a veszélyes anyag koncentráció,
- biológiai monitorozással megítélhető a fokozott expozíció,
- mérhetők a klíma paraméterek, számítható a klímaindex,
- mérhető a zaj- és a rezgésterhelés,
- kiszámítható a fizikai munka és a hőterhelés munka/energiaforgalma;
- regisztrálható az expozíció gyakorisága és az expozíciós idő;
- a számszerű mérés adatai összevethetők határértékekkel, expozíciós koncentrációs szintekkel; a kockázat számszerűsíthető (mR, azaz mikrorizikó): elfogadható/eltűrhető vagy csökkentendő/kezelendő.
Megjegyzés: Veszélyes vegyi anyagok esetében mennyiségi (kvantitatív) és félmennyiségi (szemi-kvantitatív) jellemzés is ismert.
A vegyi anyagoknak mind a fizikai-kémiai és toxikológiai tulajdonságai, mind a munkahelyi jelenlétük és felhasználási módjuk határozza meg a vegyi anyag veszélyét, amely rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy sérülést/mérgezést okozzon. A kockázat annak a valószínűsége, hogy az alkalmazás, illetve expozíció körülményei között potenciális ártalom következik be.
A kockázatértékelés során vizsgálni kell tehát az ártalmat és annak valószínűségét, hogy ez bekövetkezik. Ezért meg kell határozni az anyag által felvetett belső veszélyt, valamint a felhasználásának és kezelésének a körülményeit, valamennyi olyan munkahelyzetet, amelyben vegyi anyag van jelen, és a munkavállaló vagy a munkavégzés hatókörében tartózkodó érintkezésbe kerülhet ezekkel az anyagokkal.
Figyelembe kell venni továbbá a veszélyes anyagok expozíciós útjait (bőrön keresztül, belélegzés útján vagy tápcsatornán keresztül, azaz lenyeléssel), valamint a megtett megelőző intézkedéseket is.
Példa: A kénsav jelenléte egy munkahelyen mindig kockázatot vet fel. A kockázat szintje lehet elfogadható is, ha a kénsav biztonságosan (légmentesen) el van zárva és a munkavállaló nem érintkezhet vele.
Amennyiben munkabiztonság témában tanácsra van szüksége, kérem írjon itt vagy hívjon a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.
Előző cikkünket "A pszichoszociális kockázatok értékelése” címmel ajánlom olvasóim figyelmébe.
Kling Péter