Az egyéni vállalkozók társadalombiztosítási szempontból az alábbiak szerint csoportosíthatók:

• főfoglalkozású (biztosított) egyéni vállalkozó;
• másodfoglalkozású egyéni vállalkozó;
• kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó.

Főfoglalkozású (biztosított) egyéni vállalkozónak minősül az a személy, aki

• egyidejűleg nem áll legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban,
• nem folytat tanulmányokat közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében,
• nem minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak.

Az egyéni vállalkozó, aki egyidejűleg társas vállalkozóként is biztosított, főszabályként egyéni vállalkozói jogviszonyában minősül főfoglalkozásúnak (ebben az esetben a társas vállalkozásnál fennálló járulékfizetési kötelezettség alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem), továbbá akkor, ha a foglalkoztatása más foglalkoztatónál egyidejűleg nem munkaviszonyban történik (pl.: megbízási jogviszony).

A főfoglalkozású egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelme után 10 százalék nyugdíjjárulékot, valamint 8,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot – ebből a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1,5 százalék – fizet.

A vállalkozói jövedelem szerint adózó egyéni vállalkozó a vállalkozói kivétje után, az átalányadózó egyéni vállalkozó pedig az átalányban megállapított jövedelme után fizeti meg az egyéni járulékokat.

A járulékfizetési alsóhatárnak köszönhetően a 10 százalék nyugdíjjárulék alapja a társadalombiztosítási minimálbér, a 8,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja pedig a társadalombiztosítási minimálbér 150 százaléka.

2015. évtől a Tbj. szerinti minimálbér 105 000 forint, azonban ha az egyéni vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú végzettséget igényel, akkor a garantált bérminimumot – azaz 122 000 forintot – kell minimálbérnek tekinteni.

Az egyéni vállalkozó saját maga után szociális hozzájárulási adó fizetésére kötelezett. A szociális hozzájárulási adó alapja a Tbj. szerinti minimálbér 112,5 százaléka.

Példa a biztosított egyéni vállalkozó szociális hozzájárulási adó- és járulékfizetésére
Egy főfoglalkozású egyéni vállalkozó minden hónapban elszámol magának 150 000 forint kivétet. Tevékenysége középfokú végzettséget igényel.

Ebben az esetben a szociális hozzájárulási adót és a járulékokat a vállalkozói kivét, de legalább a Tbj. szerinti minimálbér után kell megfizetni. Tekintettel arra, hogy az egyéni vállalkozó főtevékenysége középfokú végzettséget igényel a Tbj. szerinti minimálbérnek a garantált bérminimumot kell tekinteni, ahol a 27 százalék szociális hozzájárulási adó alapja a Tbj. szerinti minimálbér 112,5 százaléka, a 10 százalék nyugdíjjárulék alapja a társadalombiztosítási minimálbér, a 8,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja pedig a társadalombiztosítási minimálbér 150 százaléka.

 

Adó-és járuléknemek	Mértéke (%)	Szorzó (%)	Az adó-, járulékszámítás alapja Ft-ban	Összege Ft-ban
Szociális hozzájárulási adó	27%	112,5% 1,125	122 000×1,125=137 250 < 150 000	40 500
Egészségbiztosítási – és munkaerő-piaci járulék	8,5%	150% 1,5	122 000×1,5=183 000 > 150 000	15 555
Nyugdíjbiztosítási járulék	10%	100% 1	122 000×1=122 000 < 150 000	15 000

A biztosított egyéni vállalkozó szociális hozzájárulási adó- és járulékfizetési kötelezettségét havonta kell megállapítani és a 1558-as bevallásban a tárgyhónapot követő hónap 12-éig bevallani és megfizetni.