A főfoglalkozású egyéni vállalkozó járulékfizetése

Az egyéni vállalkozók biztosítási és járulékfizetési kötelezettségéről a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) rendelkezik.

Az egyéni vállalkozók társadalombiztosítási szempontból az alábbiak szerint csoportosíthatók:

  • főfoglalkozású (biztosított) egyéni vállalkozó;
  • másodfoglalkozású egyéni vállalkozó;
  • kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó.

Főfoglalkozású (biztosított) egyéni vállalkozónak minősül az a személy, aki

  • egyidejűleg nem áll legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban,
  • nem folytat tanulmányokat közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében,
  • nem minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak.

Az egyéni vállalkozó, aki egyidejűleg társas vállalkozóként is biztosított, főszabályként egyéni vállalkozói jogviszonyában minősül főfoglalkozásúnak (ebben az esetben a társas vállalkozásnál fennálló járulékfizetési kötelezettség alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem), továbbá akkor, ha a foglalkoztatása más foglalkoztatónál egyidejűleg nem munkaviszonyban történik (pl.: megbízási jogviszony).

A főfoglalkozású egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelme után 10 százalék nyugdíjjárulékot, valamint 8,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot – ebből a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1,5 százalék – fizet.

A vállalkozói jövedelem szerint adózó egyéni vállalkozó a vállalkozói kivétje után, az átalányadózó egyéni vállalkozó pedig az átalányban megállapított jövedelme után fizeti meg az egyéni járulékokat.

járulékfizetési alsóhatárnak köszönhetően a 10 százalék nyugdíjjárulék alapja a társadalombiztosítási minimálbér, a 8,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja pedig a társadalombiztosítási minimálbér 150 százaléka.

2015. évtől a Tbj. szerinti minimálbér 105 000 forint, azonban ha az egyéni vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú végzettséget igényel, akkor a garantált bérminimumot – azaz 122 000 forintot – kell minimálbérnek tekinteni.

Az egyéni vállalkozó saját maga után szociális hozzájárulási adó fizetésére kötelezett. A szociális hozzájárulási adó alapja a Tbj. szerinti minimálbér 112,5 százaléka.

Példa a biztosított egyéni vállalkozó szociális hozzájárulási adó- és járulékfizetésére
Egy főfoglalkozású egyéni vállalkozó minden hónapban elszámol magának 150 000 forint kivétet. Tevékenysége középfokú végzettséget igényel.

Ebben az esetben a szociális hozzájárulási adót és a járulékokat a vállalkozói kivét, de legalább a Tbj. szerinti minimálbér után kell megfizetni. Tekintettel arra, hogy az egyéni vállalkozó főtevékenysége középfokú végzettséget igényel a Tbj. szerinti minimálbérnek a garantált bérminimumot kell tekinteni, ahol a 27 százalék szociális hozzájárulási adó alapja a Tbj. szerinti minimálbér 112,5 százaléka, a 10 százalék nyugdíjjárulék alapja a társadalombiztosítási minimálbér, a 8,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja pedig a társadalombiztosítási minimálbér 150 százaléka.

 

Adó-és járuléknemek

Mértéke (%)

Szorzó (%)

Az adó-, járulékszámítás alapja Ft-ban

Összege Ft-ban

Szociális hozzájárulási adó

27%

112,5%

1,125

122 000×1,125=137 250 <
150 000

40 500

Egészségbiztosítási – és munkaerő-piaci járulék

8,5%

150%

1,5

122 000×1,5=183 000 >
150 000

15 555

Nyugdíjbiztosítási járulék

10%

100%

1

122 000×1=122 000 <
150 000

15 000

A biztosított egyéni vállalkozó szociális hozzájárulási adó- és járulékfizetési kötelezettségét havonta kell megállapítani és a 1558-as bevallásban a tárgyhónapot követő hónap 12-éig bevallani és megfizetni.