Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a mögöttes felelőstől csak akkor követelheti a NAV a tartozást, ha az az eredeti adóstól behajthatatlan.

Ebben az esetben az eredeti adós adófolyószámláján egy “bhtl” jelzés jelenik meg, és lenullázódik a tartozása. A mögöttes felelős pedig kézhez kap egy NAV határozatot, amelyben pontosan leírják, hogy mekkora adótartozásért felelős.

Természetesen az örökös az örökrésze, a megajándékozott pedig az ajándék értékének erejéig köteles helytállni.

Az adóhatóság általában csak azon személyek adótartozását minősíti behajthatatlannak, ahol van mögöttes felelős. Ha elajándékozunk egy ingatlant, azt a megajándékozottól akkor követelheti a NAV, ha a megajándékozás évében már megvolt az adótartozás.

Ez vonatkozik azon adóvizsgálatokra is, amikor utólag, tehát 2017-es határozatával állapítja meg az adóhatóság, hogy 2014-ben adóhiánya volt a magánszemélynek.

Így azon ingatlanok is végrehajthatóak, amelyeket úgy ajándékoztak el, hogy még nem tudtak arról: adótartozásuk volt abban az évben, ezt csak egy későbbi vizsgálat állapította meg.

Több Kúriai döntés is kimondta: akkor is behajthatatlannak minősítheti a NAV az adótartozást, ha annak csak elenyésző része térült meg.

Így például, ha az adós nyugdíjából évek óta vonják az elmaradást, azonban abból a tartozásnak csak elenyésző része hajtható be, sor kerülhet a behajthatatlanná minősítésre és a mögöttes felelős adófizetésre kötelezésére.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.)144. §-a szerinti szabályozás miatt nem hagyható figyelmen kívül a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 41. és 55. §-a sem, melyek értelmében egy követelés csak akkor minősíthető behajtottnak, ha a tartozás teljes egésze megfizetésre vagy törlésre kerül.

A követelésre vezetett végrehajtási eljárást továbbá a tartozás megfizetése esetén csak akkor lehet megszüntetni, ha a tartozás teljes összegét és ezen felül a végrehajtási költséget is megfizették.

Az Art. nem tartalmaz fogalom meghatározást arra nézve, hogy mi minősül behajtható, illetve behajthatatlan követelésnek, de több adójogszabály, így a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény  4. § 4/a) pontja és  a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 3. § (4) bekezdés 10. pontja is tartalmaz erre nézve definíciót.

E rendelkezések értelmében „behajthatatlan követelés az a követelés, amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi. Behajthatatlan továbbá az a követelés is, amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a fizetési meghagyással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével."

Az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti jogintézménynek, az adó megfizetésre kötelezésének az az egyértelmű, törvényben világosan megfogalmazott célja, hogy az adós nemfizetése esetén biztosítsa a behajthatatlan tartozás költségvetésbe történő befizetését.

Mindig az adott ügy körülményei alapján kell megítélni: mikor nincs már reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható, azaz mikor válik bizonyossá, hogy a főkötelezett vagyona a követelést nem fedezi.

Az Sztv. 3. § (4) 10. pontja szerint behajthatatlan követelés: az a követelés,

a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság – nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján – vélelmezhető),

b) amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,

c) amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,

d) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,

e) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása „igazoltan” nem járt eredménnyel,

f) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,

g) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.

A behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell.

4/a. behajthatatlan követelés: az a követelés, amely megfelel a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés fogalmának, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető.