A munka törvénykönyve (Mt.) 136. § (1) bekezdése előírja, hogy alapbérként legalább a legkisebb munkabért (ez 2016-ban havi bruttó 111 ezer forint) kell meghatározni a munkaszerződésben. Azt is tudjuk, hogy az alapbér meghatározása a munkaszerződés kötelező eleme (Mt. 45. § (1) bekezdés). Ebből néhány dolog következik. Elsőként az, hogy az alapbérnek önmagában is el kell érnie a minimálbér mértékét, nem elegendő tehát, ha a pótlékokkal, egyéb juttatásokkal együtt éri el ezt a szintet.

A minimálbérre vonatkozó garanciát (a fizetés minimális szintje) ráadásul teljesítménybér esetén is alkalmazni kell. Az Mt. 138. paragrafusának (5) bekezdése ugyanis azt is kimondja, hogy teljesítménybér esetén a teljesítménybér-tényezőt is úgy kell meghatározni, hogy a teljesítménykövetelmény 100 százalékos teljesítése és a teljes munkaidő ledolgozása esetén a munkavállalónak járó munkabér legalább a minimálbér mértékét elérje.

Amennyiben a felek a minimálbér mértékénél alacsonyabb bérezésben állapodnak meg, abban az esetben a részleges érvénytelenség szabályainak megfelelően a minimálbér mértékét kell irányadónak tekinteni (ha a bérezésben nem állapodtak meg, akkor a munkaviszony érvényesen létre sem jön).

Garantált bérminimum

Láthattuk tehát, hogy az alapbér nem lehet kevesebb a kötelező legkisebb munkabérnél. A kötelező legkisebb munkabér összegét és hatályát az Mt. 153. paragrafusa alapján a kormány rendeletben jogosult megállapítani, melynek során lehetőség van a munkavállalók egyes csoportjaira eltérő összegű kötelező legkisebb munkabér megállapítására is [Mt. 153. § (1)-(2) bekezdései]. Ez más országokban is így van: Cipruson például külön bér vonatkozik a takarítókra, az egészségügyi dolgozókra, a biztonsági őrökre, az eladókra, az ápolókra stb.

A jogalkotó ezzel a lehetőségével az Mt. felhatalmazása alapján Magyarországon is él. Az emelt összegű minimálbér, melyet garantált bérminimumnak hívunk (összege 2016-ban havi bruttó 129 ezer forint), a középfokú végzettséggel, illetve középfokú szakképzettséggel rendelkező azon munkavállalókat illeti meg, akiknek a munkaköre ezt a végzettségi szintet igényli is.

Amit vizsgálni kell az emelt összegű minimálbérnél

Annak megállapításánál, hogy ki jogosult garantált bérminimumra, kettős feltétel érvényesül tehát: rendelkeznie kell a munkavállalónak középfokú végzettséggel, szakképzettséggel, és a munkakör betöltésének feltétele kell, hogy legyen. Amennyiben ugyanis nem rendelkezik a dolgozó a képzettséggel, végzettséggel, de emelt szintű bért kap, az egyenlő munkáért egyenlő bért elve sérül, hiszen a bér az egyedi különbségeket figyelmen kívül hagyja.

A munka egyenértékűségének a vizsgálatakor pedig az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai, szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget és a munkaerő-piaci viszonyokat kell figyelembe venni (EBH2011.2343). Azt illetően pedig, hogy honnan lehet megtudni, mely munkakörök milyen végzettséget igényelnek, a következőket kell figyelembe venni. Előírhat képzettségi szintet jogszabály (21/2010. NFGM rendelet, valamint az 5/1997. IKIM rendelet), kollektív szerződés, a munkáltató szabályzata, illetve a munkáltató gyakorlata is. A szükséges képzettség vonatkozásában az Adózónán összefoglaló elemzés is készült, mely érdemi támpontot nyújthat.

Munkaügyi ellenőrzés

A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. paragrafusának (g) bekezdése alapján az eljáró hatóság jogszabályban, kollektív szerződésben vagy a miniszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztett kollektív szerződésben megállapított munkabér mértékére, valamint a munkabér védelmére vonatkozó rendelkezéseket megvizsgálhatja. Ennek megfelelően ügyelni kell a kötelező legkisebb munkabér szintjének a betartására is.