A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény  (Szt.) 3. § (4) bekezdésének 7. pontja szerint beruházásnak minősül: „a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerű használatbavétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerű használatbavételig végzett tevékenység (szállítás, vámkezelés, közvetítés, alapozás, üzembe helyezés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez hozzákapcsolható, ideértve a tervezést, az előkészítést, a lebonyolítást, a hiteligénybevételt, a biztosítást is); beruházás a meglévő tárgyi eszköz bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának, teljesítőképességének közvetlen növelését eredményező tevékenység is, az előbbiekben felsorolt, e tevékenységhez hozzákapcsolható egyéb tevékenységekkel együtt”.

A beruházás tehát alapvetően kétféle tevékenységet takar a fenti meghatározás szerint: új tárgyi eszközök előállítását, beszerzését, illetve meglévők bővítését, pótlását, rekonstrukcióját. Az utóbbi a meglévő eszközben eredetileg megtestesülő hasznok növelését szolgáló tevékenység, azaz az eszköz bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, élettartam vagy teljesítőképesség-növelése, valamint az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült mindazon tevékenység, amely az adott eszközhöz hozzákapcsolható.

Az Szt. 3. § (4) bekezdésének 8. pontja szerint felújításnak minősül: „az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló, időszakonként visszatérő olyan tevékenység, amely mindenképpen azzal jár, hogy az adott eszköz élettartama megnövekszik, eredeti műszaki állapota, teljesítőképessége megközelítően vagy teljesen visszaáll, az előállított termékek minősége vagy az adott eszköz használata jelentősen javul és így a felújítás pótlólagos ráfordításából a jövőben gazdasági előnyök származnak; felújítás a korszerűsítés is, ha az a korszerű technika alkalmazásával a tárgyi eszköz egyes részeinek az eredetitől eltérő megoldásával vagy kicserélésével a tárgyi eszköz üzembiztonságát, teljesítőképességét, használhatóságát vagy gazdaságosságát növeli; a tárgyi eszközt akkor kell felújítani, amikor a folyamatosan, rendszeresen elvégzett karbantartás mellett a tárgyi eszköz oly mértékben elhasználódott (szerkezeti elemei elöregedtek), amely elhasználódottság már a rendeltetésszerű használatot veszélyezteti; nem felújítás az elmaradt és felhalmozódó karbantartás egyidőben való elvégzése, függetlenül a költségek nagyságától”.

A törvényi meghatározás alapján a felújítás abban különbözik a beruházás fogalmának másodikként említett elemétől, hogy egy többé-kevésbé elhasználódott, könyv szerint nullára vagy maradványértékre íródott eszközt feltételez, amelyből már javarészt vagy teljesen kinyertük az eredetileg benne megtestesülő hasznokat, a felújítás elvégzése révén ugyanakkor itt is növekszik az eszközből a jövőben kinyerhető hasznok mennyisége („a jövőben gazdasági előnyök származnak”) az eredetihez képest.

Már a beruházás és a felújítás közti különbségtétel sem mindig egyértelmű, főleg azért nem, mert a beruházás és a felújítás fogalma is tartalmazza az élettartam és a teljesítőképesség növelését. Szerencsénkre azonban számvitelileg a két fogalom egyként kezelendő, ugyanis mindkettőt tárgyi eszközként számoljuk el, amelyet az üzembe helyezéséig a beruházások, felújítások mérlegsoron kell bemutatni.

A beruházás és a felújítás elszámolásának egyezősége miatt a könyvelés szempontjából lényegében a felújítás és a karbantartás fogalmai között kell majd különbséget tennünk, a karbantartás ugyanis nem vehető figyelembe egy tárgyi eszköz értékében sem.

Az Szt. 3. § (4) bekezdésének 9. pontja szerint karbantartásnak minősül: „a használatban lévő tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási tevékenység, ideértve a tervszerű megelőző karbantartást, a hosszabb időszakonként, de rendszeresen visszatérő nagyjavítást, és mindazon javítási, karbantartási tevékenységet, amelyet a rendeltetésszerű használat érdekében el kell végezni, amely a folyamatos elhasználódás rendszeres helyreállítását eredményezi”.

A karbantartás tevékenysége révén mindösszesen annyit érünk el, hogy az eszközben eredetileg megtestesülő hasznokat valóban képesek legyünk kinyerni abból. A karbantartás jelentősen eltér az előző két fogalomtól, ugyanis ezt már nem a tárgyi eszközök között tartjuk számon, hanem egy összegben költségként számoljuk el a könyveinkben.

Összefoglalva a beruházási és felújítási tevékenység ráfordításai hosszabb idő alatt jelennek meg a vállalkozás költségei között, hiszen a befektetett eszközök közé tartozó tárgyi eszközök a vállalkozási tevékenységet, a működést tartósan, legalább egy éven túl szolgálják, és ebből következően több év alatt csökkentik az eredményt értékcsökkenési leírással. Az összemérés számviteli elve érvényesül ezeknél a fogalmaknál, hiszen a „beszerzett” és "felújított" eszköz tartósan hoz gazdasági előnyöket, a jövedelemtermelés idejére elosztott amortizációval pedig a bevételek és ráfordítások azonos időszakban jelennek meg, így nem torzul a vállalkozás eredményességéről kialakított kép. 

A társasági adó alapja ezáltal kiegyenlítettebben alakul így, mintha a harmadik fogalomról, azaz a karbantartásról lenne szó. Az előbbiek esetében ugyanis az állami költségvetés „megfelelő” időben, azaz korábban jut a bevételeihez, míg karbantartás esetén a felmerülés évének eredményét terhelő tétellel a tárgyévi társasági adó alapja csökken, így a költségvetés csak a következő évekre halasztva kapja meg az adót a megtermelt jövedelemből.

A megbízható és valós összkép szempont­jából sem mindegy, hogy a pótlólagos be­ruházást, illetve a felújítást a mérlegben a vagyoni eszközöket növelő tételként szere­peltetjük, vagy azok összegével – a tárgyévi eredmény csökkentésén keresztül – a saját tőke összegét csökkentjük.

A számviteli törvény előírásai a be­ruházás, a felújítás, a karbantartás fogal­mának meghatározásával csak a kereteket adják meg a számviteli elszámolásokhoz. A tényleges esetek minősítése mindig az összes körülmény figyelembevételé­vel, megfelelő mérlegelésével történhet. A felújítás és karbantartás tételeinek besorolása tevékenységi körönként és azon belül eszközcsoportonként, eszköztípusonként is eltérő lehet. Minden vállalatnál a cég tevékenységére szabott értékelési szabályzatban rögzítendő, hogy az adott társaság mely eszközcsoportnál mit tekint felújításnak, és mit karbantartásnak. Az ebben foglaltakkal a vállalkozás alá tudja támasztani a minősítéskor követett gyakorlatát. Az egyes tevékenységeket értéküktől függetlenül, tartalmuk alapján kell megítélniük.