Betegszabadság és táppénz

A munka törvénykönyvében 1992-ben jelent meg először a betegszabadság, amelynek keretében a munkáltató fizeti ki a munkavállaló keresőképtelenségének adott idejére a munkavállalót megillető keresetpótló juttatást.

A betegszabadság intézménye már nem újdonság, de még mindig sok kérdése merül fel azzal kapcsolatban, hogy kinek, mikor és milyen mértékben jár ez a juttatás, milyen feltételek mellett. Ugyanakkor az is sokakban ugyanezek a kérdések fogalmazódnak meg a táppénzzel kapcsolatban is.

Kinek jár táppénz, illetve betegszabadság?

Táppénz

Biztosítási jogviszonyban álló személy, ha a jogviszonyában fizeti a 3 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, keresőképtelensége esetén táppénzre jogosult.

Azaz az alábbi három feltétel szükséges a táppénz jogosultsághoz:

– keresőképtelenség
– biztosítási jogviszony fennállása
– a 3 százalékos pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetése.

A keresőképtelenséget az orvos jogosult igazolni.

Az ellátás biztosítási jogviszony alapján jár, azaz táppénzre lehet jogosult többek között

– a munkaviszonyban álló, 
– az egyéni vállalkozó, 
– a társas vállalkozó.

Ha egyidejűleg több biztosítási jogviszonyban áll fenn a keresőképtelenség, a táppénzre való jogosultságot mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani.

A táppénz megállapításához szükséges a 3 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulék bevallása. Nem minden biztosított fizet pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. Példa erre a nyugdíjas munkavállaló, akinek a munkabéréből nem vonja a munkáltató a 3 százalékos pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, kivéve, ha szünetel a nyugdíjának folyósítása.

Betegszabadság

A táppénzzel szemben betegszabadságra nem minden biztosított jogosult keresőképtelenség esetén. Betegszabadságra ugyanis csak a munkavállalók, továbbá a munkaviszony jellegű jogviszonyban dolgozók – például közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatottak, közalkalmazottak – jogosultak. Ebből adódik, hogy a betegszabadság a nyugdíjas munkavállalót is megilleti, függetlenül attól, hogy táppénzre jogosult-e vagy sem.

Ez esetben is érvényesül, hogy ha a biztosított egyidejűleg több foglalkoztatónál áll munkaviszonyban, munkaviszony jellegű jogviszonyban, a betegszabadságot mindegyik munkaviszonyában külön-külön kell megállapítani.

A fentiekből következik, hogy nem jogosult ugyanakkor betegszabadságra például az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozó, a megbízási jogviszonyban álló. Nem jár betegszabadság az üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a veszélyeztetett terhesség miatti keresőképtelenség tartamára sem. Ezekben az esetekben a keresőképtelenség első napjától táppénz illeti meg a biztosítottat.

Ki fizeti a táppénzt és a betegszabadságot?

Táppénz

A táppénzt – néhány kivételtől eltekintve – az egészségbiztosító és a foglalkoztató együttesen fizeti. A táppénz egyharmadát, mint táppénz-hozzájárulást, a foglalkoztató fizeti meg. Kivételt képez többek között a gyermekápolási táppénz, a baleseti táppénz, az egyéni vállalkozó keresőképtelensége, amikor nem kerül sor a foglalkoztatói táppénz-hozzájárulás megfizetésére.

Betegszabadság

A táppénzzel szemben a betegszabadságot teljes egészében a munkáltató fizeti.

Milyen mértékű a táppénz, illetve a betegszabadság idejére fizetett díjazás?

Táppénz

A táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetén a figyelembe vehető jövedelem átlagának a 60 százaléka. Ennél rövidebb biztosítási idő esetén vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt 50 százalék. Keresőképtelen szülő, ha a 12 évesnél fiatalabb gyermeke mellett – a gyermek kórházi kezelésének időtartamára – a kórházban tartózkodik, akkor a táppénz összege a figyelembe vehető jövedelem naptári napi átlagának az 50 százaléka.

A táppénznek van maximális összege. A táppénz egy napra járó összege nem haladhatja meg 2016-ban a minimálbér 200 százalékának (222 000 forintnak) a harmincad részét, azaz 7 400 forintot.

Betegszabadság

A betegszabadság tartamára a munka törvénykönyvében meghatározott távolléti díj 70 százaléka jár. A táppénzzel szemben a betegszabadság időtartamára járó távolléti díjnak nincs felső határa.

Milyen időtartamra jár a táppénz, illetve a betegszabadság?

Táppénz

A táppénz naptári napokra jár. Ha a biztosított betegszabadságra jogosult, akkor a táppénz kizárólag a betegszabadság lejártát követő naptól jár. Tudni kell azt is, hogy nem jár a táppénz a betegszabadság lejártát követő szabadnapra és heti pihenőnapra, ha az azt követő munkanapon (munkaszüneti napon) a keresőképtelenség már nem áll fenn. Azaz, ha az orvos a beteget pénteken – amely adott esetben a betegszabadság utolsó napja – hétfői nappal már keresőképesnek nyilvánítja, akkor a munkavállalót szombatra és vasárnapra már nem illeti meg a táppénz.

A táppénz a keresőképtelenség tartamára, maximum a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt egy éven át jár. Van azonban ez alól a szabály alól is kivétel: az, aki a keresőképtelensége első napját közvetlenül megelőző egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő ideig kaphat. Ugyanakkor biztosításának tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki 18 éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá válik, és a keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

Külön szabály vonatkozik a gyermekápolási táppénz időtartamára. A gyermekápolási táppénz folyósításának időtartama elsődlegesen a beteg gyermek életkorától függ, továbbá attól, hogy a gyermekápolási táppénzt igénybe vevő szülő egyedül neveli-e a gyermeket. 

Az egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, ápolása címén a gyermek egyéves koráig időbeli korlátozás nélkül jár a táppénz.

Az egyévesnél idősebb gyermek betegsége esetén járó gyermekápolási táppénzes napok nem naptári évre vonatkozóan járnak, hanem a gyermek életkorához igazodóan, a gyermek születése napjától a következő születésnapig terjedő időtartamra.

Az 1 évesnél idősebb, de 3 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 84 naptári nap gyermekápolási táppénz folyósítható.

A 3 évesnél idősebb, de 6 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 42, egyedülállónak 84 naptári nap gyermekápolási táppénz vehető igénybe.

A 6 évesnél idősebb, de 12 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 14, egyedülállónak 28 naptári nap gyermekápolási táppénz jár.

Amennyiben valaki az egyévesnél idősebb gyermeke után – a gyermek legutóbbi születésnapját követően – már részesült gyermekápolási táppénzben, úgy azt az időtartamot, mint "gyermekápolásitáppénz-előzményt" a fenti felsorolás szerint igénybe vehető napokból le kell vonni, és csak a fennmaradó időtartamra jogosult a szülő a gyermek következő születésnapjáig gyermekápolási táppénzre.

Több gyermek egyidejű betegsége esetén a jogosult szülő választása szerint bármelyik gyermeke után igényelheti a gyermekápolási táppénzt, de azt ugyanazon időtartamra csak egy gyermek után lehet folyósítani.


Betegszabadság

A betegszabadság – szemben a táppénzzel – munkanapokra jár. A keresőképtelenség tartamára naptári évenként 15 munkanap betegszabadságot fizet a munkáltató.

Év közben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló a betegszabadság arányos részére jogosult. Igaz ez a szabály akkor is, ha valaki év közben az egyik munkaviszonyát megszünteti, és másik munkaviszonyban kezdi el a tevékenységét. Ha például a keresőképtelen munkavállaló márciusban igénybe vette a 15 munkanap betegszabadságát, majd szeptembertől munkahelyet váltott, és az új munkahelyén ismét keresőképtelen lesz, akkor 5 munkanap betegszabadsággal kezdődik a keresőképtelensége.