A biztosított (tehát kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő) egyéni és társas vállalkozó az 1997.évi LXXX. (Tbj.) törvény 31. § (4) bekezdése, illetve a 2011.évi CLVI. (Eat.) törvény 456. § (5) bekezdése értelmében mentesül a havi minimális szociális hozzájárulási adó- és járulékfizetési kötelezettség alól, amennyiben rendelkezik heti 36 órát elérő foglalkoztatással járó munkaviszonnyal, közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat. 

Az említett esetekben a vállalkozó járulékalapja a tényleges tagi jövedelem vagy kivét, illetve ha evás egyéni vállalkozóról van szó, akkor az evaalap 4 százaléka, míg átalányadózó esetén pedig az átalányadó alapja.

E szabályok gyakorlati alkalmazását hivatott segíteni az Eat. törvény 456. § új (5a) bekezdése, illetve a Tbj. végrehajtási rendeletének ugyancsak ez év január 1-jétől hatályos új 7/A szakasza.  

A Tbj.R. 7/A § (1) bekezdése szerint, ha az egyéni vállalkozó vagy a társas vállalkozó többes biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya hónap közben keletkezik, vagy szűnik meg, akkor a tárgyhónap azon részére, amikor az egyéni vállalkozó vagy a társas vállalkozó nem rendelkezett több jogviszonnyal, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell figyelembe venni. Ugyanezt erősíti meg az Eat. törvény említett új előírása a szociális hozzájárulási adó vonatkozásában.

A Tbj.R. 7/A (2) bekezdése egy lépéssel tovább megy, és arról rendelkezik, hogy ha a Tbj. 31. § (4) bekezdés a) pontjában meghatározott körülmények (heti 36 órát elérő foglalkoztatással járó munkaviszony) a naptári hónap egészében nem állnak fenn, a járulékfizetési kötelezettség kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni.

Az első bekezdés tehát a minimumadó- és járulékfizetés tekintetében pontosít, egyébként szükségtelenül, hiszen a Tbj. 28. § (2) bekezdése, illetve 29. § (5) bekezdése alapján eddig is e szerint kellett eljárni, bár az is tény, ezen előírások nem a többes jogviszonnyal összefüggésben kerültek megfogalmazásra.

A Tbj.R 7/A § (2) bekezdése pedig – ami érthetetlen módon csak a heti 36 órás foglalkoztatás melletti vállalkozásra utal vissza, figyelmen kívül hagyva, hogy a vállalkozó diák járulékfizetési helyzete is ezzel megegyező – a többes jogviszonnyal nem érintett időtartamra vonatkozik.

 

Nézzünk egy példát az előírások gyakorlati alkalmazására:

Vegyünk egy biztosított társas vállalkozót, aki január 26-ától társas vállalkozói jogviszonya mellé munkaviszonyt is létesít és január hónapban 100 ezer forintos tagi jövedelemben részesül.

Az említett jogszabályi változás nélkül – tekintettel arra, hogy a minimumalapok meghaladják a tényleges jövedelem összegét – a következők szerint állapítottuk volna meg kötelezettségeit:

Szociális hozzájárulási adó: (127 500 x 112,5%):30 x 25 = 129 094 x 22%

Egészségbiztosítási járulék: (127 500 x 150%):30 x 25 = 172 125 x 8,5%

Nyugdíjjárulék: 127 500:30 x 25 = 114 750 x 10%

Az új szabály alkalmazásával mindez a következők szerint alakul:

Szociális hozzájárulási adó: (127 500 x 112,5%):30 x 25 = 129 094 x 22% + 100 000:30 x 4 = 13 333 x 22%

Egészségbiztosítási járulék: (127 500 x 150%):30 x 25 = 172.125 x 8,5% + 100 000:30 x 4 = 13 333 x 7%

Nyugdíjjárulék: 127 500:30 x 25 = 114 750 x 10% + 100 000:30 x 4 = 13 333 x 10%

Tehát, ha adott hónapon belül többes jogviszonnyá módosul az egyéni vagy társas vállalkozói jogviszony, avagy megszűnik a többes jogviszony jellege, akkor nem csak a minimumjárulék-fizetési kötelezettség szabályai szerint kell az adott havi kötelezettséget meghatározni, hanem időarányosan figyelembe kell venni a tényleges kivét vagy tagi jövedelem összegét is.