A 2012. július 1. napján hatályba lépett új munka törvénykönyve szakított azzal a felfogással, hogy a szabadságra vonatkozó igény nem évül el. Ennek megfelelően az általános munkajogi elévülési szabályt figyelembe véve hároméves elévülési idővel kell számolnunk. A munkáltatónak a szabadságot a munkaviszony fennállása alatt ugyanakkor lehetősége van kiadni, így annak elévülése csupán a munkaviszony megszűnésével kezdődik.

 

A szabadságot pénzben megváltani tilos

A szabadságot kötelezően az esedékesség évében kell kiadni és azt minden esetben a munkáltató adja ki. Ez a szabadság egészére vonatkozik.  A munkáltató nem hivatkozhat arra sem, hogy a munkavállaló a „rendelkezésére álló” 7 napját nem szándékozta (időben) kivenni. A szabadság rendeltetésénél fogva a munkavállaló regenerálódására szolgál. Ebből következik az is, hogy a munkaviszony megszűnésének esetét leszámítva a szabadság pénzben, közös megegyezéssel sem váltható meg. Ezt rögzíti az Mt. 125. §-a, valamint az ILO 132. számú Egyezménye is. Ugyanakkor a munkaviszony megszűnésekor a munkáltatónak a ki nem adott szabadságot ki kell fizetnie a munkavállaló részére.

Bírság járhat a szabadság ki nem adása miatt

A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. § (f) pontja a felügyeletet a munka- és pihenőidő szabályainak ellenőrzésére is felhatalmazza. A 7. § (1) (a) bekezdés pedig azt mondja ki, hogy a szabadságra vonatkozó rendelkezések be nem tartása esetén már az első alkalommal is bírság szabható ki. A 2015. év III. negyedéves munkaügyi ellenőrzési adatai alapján a munkaidő, pihenőidő szabályaival kapcsolatos szabálysértések az első 9 hónapban 14 518 embert érintettek. Ki kell tehát adni a munkavállalóknak a szabadságot az esedékesség évében.

A szabadságot 2016-ra átcsúsztatni csupán kivételes esetekben lehet

A szabályozás abból indul ki, hogy a szabadság a munkavállaló regenerálódására szolgál, így azt részére ki kell adni. Előállhatnak azonban olyan helyzetek, amikor erre nincsen lehetőség. Ezekre a helyzetekre a jog a következő megoldásokat kínálja:

1.) Ha a szabadság igénybevétele még az esedékesség évében megkezdődik, az esedékesség évét követő évben ezzel egybefüggően legfeljebb 5 munkanap kiadható. Ilyenkor törvényi fikció, hogy a szabadság még az esedékességének évében kiadásra került, azt abban az évben kiadottnak kell tekinteni és elszámolni. Ennek értelmében az 2015. éves szabadság legkésőbb 2016. január 8. napjáig még kiadható.

2.) Legfeljebb az esedékesség évét követő év március 31-éig adható ki a szabadság

– ha a munkaviszony az esedékesség évében október 1. napján vagy azt követően kezdődött, hiszen ekkor a gyakorlatban nincsen is mód az időarányos szabadság kiadására;

– ha a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt arra kollektív szerződés felhatalmazást ad.

3.) A felek naptári évre kötött megállapodása alapján az életkor alapján járó pótszabadságot az esedékesség évét követő év végéig (2016. december 31. napja) lehet kiadni. Ilyen megállapodást minden évben külön kell kötni! Az alap-, illetve az egyéb jogcímeken járó pótszabadságokat a megváltozott szabályok értelmében megállapodással sem lehet 2016-ra átvinni.

4.) Ha a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem tudta kiadni a munkáltató az esedékesség évében, akkor a szabadságot az ok megszűnésétől számított 60 napon belül kell kiadni. Ilyen esetben akár az esedékesség évét követő év eltelte után is kiadható a szabadság.