(Amennyiben a bérlő nem fizet szerződésszerűen, és ezért a kaució vagy annak egy része a ki nem egyenlített bérleti díjra kerül felhasználásra, akkor sem válik visszamenőlegesen az óvadék áfa kötelessé.) 

A kaucióról számlát nem kell kiállítani. A könyvelés bizonylata maga a pénztárbizonylat vagy a bankkivonat, ahol a pénzösszeg bevételként megjelenik (természetesen annak a szerződésnek is meg kell lennie, amely tartalmazza a kaució fizetési kötelezettséget, de az nem könyvelési bizonylat, csak jogi alátámasztás). 

Abban az esetben viszont, ha a kapott pénzösszeg csak elnevezésében kaució, de tartalmát tekintve nem az, akkor megvalósulhat az előlegkénti funkció, tehát a pénzösszeg átadása áfa fizetési és számla kiállítási kötelezettséggel járhat.

Ilyen eset az, amikor a szerződésben egyértelműen kikötik, hogy az átvett pénzösszeg valamelyik esedékes bérleti díjba (például az utolsóba) beszámításra kerül.

Ilyenkor az átvett pénzösszeget úgy kell tekinteni, mint amely az áfa összegét is tartalmazza, tehát abból felülről lefelé való számítással kell az áfa összegét kiszámolni.

Ha a bérbeadó kaucióként (áfa nélkül) számláz előleget nála keletkezik adóhiány. Ha előlegként (áfa felszámításával) számláz kauciót, akkor a bérlőnél lesz jogosulatlan áfa levonás.

Ez utóbbi elkerülhető azzal, ha a könyvelő felismeri a hibás számlázást. Ilyenkor két megoldás kínálkozik: a bérlő helyesbítteti a számlát, vagy a könyvelő a kaucióra felszámított áfát nem helyezi levonásba.

S végül, ha már a könyvelésnél tartunk: a kauciót az átadónál az "Egyéb követelések" (ha egy évnél hosszabb lejáratú, az "Egyéb tartósan adott kölcsönök") között, az átvevőnél pedig a "Különféle egyéb rövid lejáratú kötelezettségek" (ha egy évnél hosszabb lejáratú, az "Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek"" között kell kimutatni.