A társasági adóról szóló törvény alapvetően nem változik azon adózók számára, akik a magyar számviteli szabályok szerinti beszámolót készítenek. Számukra a változás csak annyi, hogy az alapelvek közé bekerültek az IFRS-re való hivatkozások, illetve a számviteli elszámolások változása miatt néhány helyen változott a törvény szóhasználata, tartalmi változás nélkül.

Az IFRS szerinti beszámolót készítő vállalkozások adóalapjának kimunkálásáról külön fejezet szól. Nekik gyakorlatilag a szokásos adóalap-módosító tételeken túl az IFRS és a magyar számviteli szabályok összes különbözőségét rendezni kell úgy, hogy az adóalap végül ugyanakkora legyen, mintha a magyar számviteli szabályok szerint meghatározott adózás előtti eredmény lett volna a kiindulási alap.

Az alapelv változások közül kiemelendő az IFRS szerinti beszámolót készítő vállalkozásokra vonatkozó rendeltetésszerű joggyakorlás elve, ugyanis az IFRS szabályaitól való eltérés nem eredményezhet adóalap-csökkenést. A törvényalkotó maga is elismeri, hogy nem biztos, hogy sikerült egy teljes fordítótáblát készítenie az IFRS szerinti és a magyar szabályok szerinti adózás előtti eredmény között. Rendeltetésszerű joggyakorlásnak azt tekinti, ha az adózó azokat az eltéréseket is figyelembe veszi az adóalapja meghatározásánál, amelyeket a jogalkotó kihagyott a törvényből. Lényeg, hogy az adóalap nem lehet kevesebb, mint akkor lenne, ha azt a magyar számviteli eredményből kiindulva határoznák meg.

A számviteli törvény módosítása értelmében az adózás előtti eredmény IFRS szerinti beszámolót készítők esetén: az IAS 1 Pénzügyi kimutatások prezentálása című standard szerinti tárgyévi eredménynek, és a tárgyévi egyéb átfogó eredménynek, a folytatódó és a megszűnt tevékenységekre bemutatott adózás előtti eredmények együttes összege. Ez lesz az adóalapjuk kiinduló pontja.

Az IFRS és a magyar számviteli szabályok sok tekintetben jelentősen eltérnek egymástól.  A módosítás azt a logikát követi, hogy először foglalkozik a terminológiából adódó eltérésekkel (18/A §), utána felsorolja az eltérő számviteli bemutatás miatti eltérések kiküszöbölését célzó szabályokat (18/B §), majd az adóalap-módosító tételekkel módosított korrigált adóalapban szükséges módosításokat (18/C §). Végül az áttérés miatti különleges és garanciális szabályok kerülnek bemutatásra (18/D §).

 

Az alábbiakban felsoroljuk a legfontosabb adóalapban kezelendő eltéréseket:

 

	IFRS	Számv. tv.
HIPA, innovációs járulék	Egyéb ráfordítás v. nyereségadó ráfordítás	Egyéb ráfordítás
Látvány-sporttámogatás	Egyéb ráfordítás v. nyereségadó ráfordítás	Egyéb ráfordítás
Fejlesztési adókedvezmény	Állami támogatás v. halasztott adó	Nincs halasztott adó
Előző évek módosítása	Eredmény tartalékot módosít	Tárgyévi eredményben
Saját részesedés értékesítés	Közvetlenül saját tőkében	Eredmény kimutatáson keresztül
Kamatozó részvény kamata	Kamat	Osztalék
MRP	Folyamatos ráfordítás	Nem számol el közben ráfordítást
Összetett pénzügyi instrumentumok	Részben tőke, részben kötelezettség	Nincs kötelezettség elszámolás

 

A korrigált adóalap legfontosabb IFRS miatti módosításai a következők:

 

	IFRS	Tao
Belföldi tagnak juttatás	Adózott eredményből	Adóalap csökkentés, ha van a részesülőnél (i) bevétel, és (ii) pozitív adózás előtti eredmény
Tárgyi eszköz leszerelési értéke	Beszerzési érték és értékcsökkenési alap része	Ki kell venni az adó écs alapjából
Áttérés/ visszatérés beszámolója	Nem különleges	Ki kell munkálni az áttérési különbözeteket és az adóalapban semlegesíteni kell azokat
Valós értéken értékelt eszközök	Valós érték az écs alapja	Beszerzési érték az adó écs alapja
Kapott apport	Apport értéken vagy piaci értéken	Apport érték az adó écs alapja
Céltartalékok	Nagyon más	Mindent visszakorrigál a magyar szabályokra
Lekötött tartalék	nincs	Számv. tv. szerint kell meghatározni
Adóalap kedvezmények korlátja		Korrigált adózás előtti eredmény

 

Az áttérés évének garanciális szabályai az állami költségvetési bevételek védelmét célozzák. Emiatt az első félévben például nem lehet adóelőleg-csökkentést kérni az áttérőknek, negyedéves, illetve az adóbevalláshoz kapcsolódó plusz adatszolgáltatási kötelezettségük van. Hasonlóan a HIPA törvényben leírtakhoz, az áttérés adóévének és az azt követő adóévnek az adóalapja nem lehet kevesebb, mint az áttérést megelőző adóév adóalapja.

Összességében elmondható, hogy azok, akik IFRS szerint kell, hogy beszámolót készítsenek, vagy az IFRS szerinti beszámoló készítést választották, gyakorlatilag a magyar számviteli szabályok szerint is kénytelenek lesznek nyilvántartásokat és kvázi beszámolót készíteni annak érdekében, hogy az adó alapját meg tudják határozni. Emelkedik az általános adókockázatuk is, hiszen csak akkor valósítják meg a rendeltetésszerű joggyakorlást, ha a törvény által nem szabályozott eltéréseket is figyelembe veszik az adóalapjuk meghatározásakor. Ráadásul az áttérés adóévében az adókötelezettségük az átmeneti minimumadó szabály miatt magasabb lehet, mintha nem tértek volna át IFRS szerinti beszámoló készítésére.