A forfetírozás

A forfetírozás eredete a XV. század elejére nyúlik vissza, amikor a világgazdasági struktúraváltozások hatására fejlődésnek indult a nemzetközi kereskedelem. A hagyományos 180 napos hitelek helyett az importőrök hosszabb futamidejű hiteleket kezdtek igényelni. A forfetírozás azonban csak az 1960-as évekre fejlődött modern üzletággá.
A forfetírozás egy későbbi időpontban esedékes, többnyire gépek és beruházási termékek szállításából és/vagy a beruházásokhoz kapcsolódó szolgáltatások nyújtásából adódó közép-, illetve hosszú lejáratú követeléssorozatok visszkereset nélküli megvásárlását jelenti. (A forfetőr magára vállalja bármely ok miatti nemfizetés teljes kockázatát. Az exportőr, aki jövőbeni fizetést fogadott el áruszállítás fejében, szeretné ezt a visszkereset kizárásával azonnal készpénzé tenni.) Forfetírozáskor a követelést a forfetírozó (bank) leszámítolja, – csökkenti (a futamidő alatti, őt megillető kamatokkal) a követelés összegét – így az exportőr a hitelben történő eladás ellenére azonnal pénzhez jut.

A forfetírozás előnyei:

  • Csökkenti a kintlévőségeket, javítja a likviditást, és ezzel a hitelképességet;
  • Megszünteti a lehetséges veszteségforrásokat (kamat,- árfolyamkockázat);
  • Nem kell a kintlévőségeket nyilvántartani és beszedni.

Hátránya

  • Magas a finanszírozási költség.
A forfetírozás során a gyakorlatban az aktuális követelésről különböző időpontokban esedékes váltót állítanak ki, külön a tőke- és külön a felhalmozott kamattartozásra. A forfetőr megvásárolja ezeket a váltókat, majd esedékességkor benyújtja a vevővel szemben.

forrás: vallalkozo.info,  Gál Erzsébet(2013) Hitelkérelem és banki ismeretek

 

Amennyiben finanszírozás és tőkebefektetés témában tanácsra van szüksége, kérem írjon itt vagy hívjon a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.

Előző cikkünket "Finanszírozás - Cégünk legfontosabb pénzügyi mutatói 4. - Likviditás, tervezés, vezetői felelősségek" címmel ajánlom olvasóim figyelmébe. 

Orbán Balázs