• A kisvállalati tulajdonosok alapvetően kockázatkerülők. A hitelezési forrásokat drágának tartják, más külső befektetőt pedig még véletlenül sem szeretnének beengedni a tulajdonosok közé. Ennek következménye, hogy az ilyen céget szinte kizárólag a vállalati által megtermelt nyereségből és ingyenes vagy igen kedvezményes állami pályázatokból tudnak és akarnak fejleszteni. A megtermelt nyereség azonban sokszor kivonásra kerül, nem forgatják vissza azt.

• Ebből következően a kkv-kra jellemző az alacsony sajáttőke-ellátottság és a pénzügyi erőforrások szűkössége. Az alultőkésítettség miatt még egy viszonylag alacsony összegű hitel felvétele is magas tőkeáttételt és magas adóssághányadot okozhat.

• A gyenge tőkeerő miatt alacsony a kockázatviselő képesség is, ugyanis a bevételek tartósabb ingadozását és elmaradását nem tudják áthidalni. Az alacsony szintű kockázatvállalás magyarázható tradicionális, kulturális és személyes okokkal is.

• Részben a tőkeszegénység következménye a krónikus alulfinanszírozottság is, mely forráshiányos állapot miatt likviditási problémákhoz vezethet. Az alulfinanszírozottságnak azonban más okai is lehetnek (gyenge alkupozíció, kevés saját tőke miatt korlátozott lehetőségek adósságjellegű finanszírozások felvételére stb.)

• A transzparencia, azaz az áttekinthetőség hiánya is jellemző. (adóoptimalizáció) – emiatt a finanszírozók óvatosan kezelik a kkv éves jelentését.

• Mive erre csak mérsékelten építhet a hitelező, a kkv forrásbevonás képességét sokszor a fedezetek határolják be, Mivel azonban a legtöbb kkv tevékenysége munkaintenzív, jelemzően kevés vagyonnal rendelkeznek, azaz elégtelen fedezetekkel rendelkezik a vállalkozás. (Megoldás jellemzően az, h a tulajdonosok magántulajdonukat is bevonják fedezetként.)

forrás: vallalkozo.info, Béza Dániel, Csapó Krisztián, Farkas Szilveszter, Filep Judit, Szerb László (2007). Kisvállalkozások finanszírozása. Perfekt Kiadó

Előző cikkünket "Tőkeerős vállalkozások banki megítélése" címmel ajánlom olvasóim figyelmébe. 

Orbán Balázs