A bankgarancia a bank részéről egyoldalú nyilatkozatnak minősül. A garanciavállalásnak minden ügylet esetében csak akkor van értelme, ha a garanciavállaló fizetőképessége/készsége illetve ismertsége nagyobb, mint a főadósé. Mivel a bank fizetőképessége általában jobb, mint a vevőé, ezért egy bankgaranciát felmutató vevő megrendelését még a bizalmatlan szállító is elfogadja. A garancia kiadásával a bank azt vállalja, hogy meghatározott feltételek teljesülése esetén, megadott határidőn belül a kedvezményezettnek a garancialevélben meghatározott összeg erejéig teljesíteni fog.

A banknak, mielőtt kiadja a garanciát, meg kell győződnie arról, hogy a vevő képes lesz a fizetés időpontjában teljesíteni. Ugyanis ha nem teljesít, a banknak fizetnie kell, és a garanciavállalás kényszerhitellé alakul a vevővel szemben. Ebben az esetben már nem semleges, hanem aktív bankügyletről beszélünk. Az így keletkezett kényszerhitel azonnal lejárt hitelnek minősül, amire a banknak céltartalékot kell képezni, így rontja jövedelmezőségét. Bankgaranciát a hitelintézetek általában saját számlavezetési körükbe tartozó ügyfeleik számára bocsátanak ki, mivel ebben az esetben tudják leginkább az adósminősítés eszközeivel a vevő fizetőképességét felmérni.

Forrás: Gál Erzsébet: Hitelkérelem és banki ismeretek(2013), vallalkozo.info

Korábbi cikkünkben  a hitelfedezetek fajtáiról lehetett olvasni.

Amennyiben finanszírozás és tőkebefektetés témában tanácsra van szüksége, kérem írjon itt vagy hívjon a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.