A David Ricardo által a 18. század végén megfogalmazott komparatív előnyökről valamilyen formában a jelen és a jövő legtöbb vállalkozójának vannak ismeretei. Közgazdaságtani alapvetésként tanulhatott például róla az iskolában, kaphatott ezzel kapcsolatos tanácsot más vállalkozóktól, miközben mind az üzleti életben, mind a mindennapokban rengeteg gyakorlati példán keresztül tapasztalhatja ezek hatását a sikerre. Mi a lényege, és hol hibáznak a – sokszor nem is annyira – kezdők?

Ha egy üzleti ötletre vagy tevékenységre mindenkinél ott lehet a pontos „recept”, vagy ha egy-egy termékből, szolgáltatásból sokan kínálják ugyanazt, ugyanannak a közönségnek, egy új belépőnek ritkán van hely a piacon. A „tucatárut” nagyon nehéz – vagy aránytalanul sokba kerül – a versenytársak kínálatától megkülönböztetni. A piacon legrégebben működők szemszögéből sem sokkal jobb a helyzet: fokozatosan kialakított szaktudásukat, kapacitásaikat, termékskáláikat, módszereiket, üzleti modelljüket, akár arculatuk jellegzetességeit gyakran egyszerű megfejteni, lemásolni és utánozni. Így mind a két tábornak hasonlóan kell gondolkodnia: miben tudom megelőzni versenytársaimat, mivel tudom őket jobban kiszolgálni, és hogyan őrizhetem meg vevőimet.

Orbán Balázs