A válság és a gazdaságpolitikai intézkedések – egymással karöltve – alaposan átrendezték néhány éve a finanszírozási források piacát. Míg korábban a rugalmas és viszonylag gyors forráshoz jutáshoz a hitelfelvétel kínálkozott a legalkalmasabb eszköznek, nem is olyan régen gyökeresen megváltozott a helyzet. A kereskedelmi bankok drasztikusan visszaszorították vállalati hitelezésüket, és a szűken mért finanszírozásra is csak egyre rosszabb feltételek mellett lettek hajlandóak.

Ebben a speciális környezetben a kis- és közepes vállalatoknak nem csak az elvárt fedezet előteremtése okoz komoly nehézségeket, de még egy sikeres cég sem tudja évekre előre garantálni, hogy likviditása folyamatosan bírni fogja a hiteltörlesztési terheket. Mivel nem várható, hogy ez a helyzet egyhamar javulni fog, ezért a cégvezetőknek érdemes egyéb finanszírozási formákban gondolkodniuk.

Az utóbbi években azonban érezhető is ez elmozdulás ezen a téren: a magyar kis- és közepes vállalkozások például egyre nyitottabbak a kockázati tőke bevonására, noha korábban ez nálunk alig ismert és használt finanszírozási mód volt, szemben a fejlett országokkal, ahol a bankon kívüli megoldások (tőzsdére lépés, kockázati tőke bevonása) szerepe jóval hangsúlyosabb. Magyarországon a tőzsdére lépés az intézményi befektetők forrásainak jelentős csökkenése, valamint a kis és közepes kapitalizációjú cégekkel szembeni óvatosság miatt egyelőre csak kevesek számára járható út. Marad a kockázati tőke.

A bankokkal szemben egy tőkéstárs rugalmasabb és türelmesebb. Nem kér fedezetet, nem számol fel kamatterhet, nem ír elő visszafizetési kötelezettséget. Elvár ugyan egy hozamot, de nem szankcionálja a társaságot, ha ideiglenesen nem kedvezőek a feltételek. A közös kockázatvállalás fontos előny ennél a konstrukciónál, hiszen bukás esetén a bankkal szemben a tőkebefektető elveszíti a pénzét.

A kockázati tőke bevonása természetesen nehéz döntés egy cégalapító részéről, hiszen a kockázati tőkés a pénzéért cserébe részesedést kap a cégben, ami korlátozza az eredeti tulajdonosok mozgásterét. Ennek élét azonban jelentősen tompítja, hogy közös a cél: a tulajdonos-alapítók fejlesztési terveinek megvalósítása. Ráadásul a kockázatitőke-befektetők egyik legnagyobb előnye, hogy hozzá tudják segíteni a cégeket új ügyfélkör eléréséhez vagy a külföldi piacra lépéshez.

Végezetül fontos megemlíteni az egyik legfontosabb érvet: az új tulajdonostársat a futamidő végén (átlagosan 5 éven belül) egy kikalkulált hozamon ki lehet vásárolni.

források: vallalkozo.info, Pető István: Az üzleti tervezés alapjai, SZTA

Előző cikkünket "Mikrovállalkozások üzleti tervezése: Felépítés? Címlap?" címmel ajánlom olvasóim figyelmébe.

 

Orbán Balázs