Az elemzés arra is rámutat, hogy a szegénység mértéke – az előrejelzéseknek megfelelően – nőtt, és 2013-ban kis mértékben javult a szociális védelemmel összefüggő kiadások felhasználásának hatékonysága, noha hatásuk továbbra is nagyon gyenge. Az áttekintés ezenkívül empirikus bizonyítékkal is szolgál arra, hogy a válság a mélypontján a férfiak és a fiatalok foglalkoztatására gyakorolta a legkedvezőtlenebb hatást.

Andor László, a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért és a társadalmi befogadásért felelős európai biztos hozzáfűzte: „Az EU gazdasága ismét lassú növekedésnek indult, de számos háztartás és egyén helyzete még nem javul, és egyre többen kerülnek nehéz pénzügyi helyzetbe. Fokozódtak az egyenlőtlenségek, és fennáll annak a kockázata, hogy a jelenlegi bizonytalan fellendülés számos alacsony jövedelmű csoport helyzetén nem fog javítani. Az EU még mindig messze áll attól, hogy biztos lenne az egyetemes és munkahelyteremtő fellendülés; ezért a tagállamoknak és az Európai Uniónak tovább kell fokozniuk erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy senki se maradjon le, miközben igyekszünk kilábalni a válságból. Erőfeszítéseinket elsősorban arra kell összpontosítanunk, hogy a Szociális beruházási csomagunkban meghatározott iránymutatással és az ifjúsági garanciára vonatkozó ajánlással összhangban az emberekbe ruházzunk be”.

A legújabb negyedéves áttekintés hangsúlyozza, hogy az uniós munkaerőpiacokon még mindig csak gyenge javulás tapasztalható. A foglalkoztatás 2013-ban – az év második felében tapasztalt 0,1 %-os növekedéssel – a stabilizálódás első jeleit mutatta. Pozitív növekedés volt tapasztalható a szolgáltatási ágazatban, míg az építési és ipari ágazatban lassult a munkahelyek megszűnése. Mindazonáltal a 2013 harmadik és negyedik negyedévére vonatkozó adatok azt mutatják, hogy egyre több uniós tagállamban nem kíséri munkahelyteremtés a gazdaság növekedését. Ezért még túl korai lenne megítélni, hogy a jelenlegi fellendülés tud-e új munkahelyeket teremteni a jövőben.

A háztartások rendelkezésére álló jövedelem elmarad attól, amit a bruttó hazai termék (GDP) növekedése indokolna. 2013-ban a háztartások rendelkezésre álló bruttó jövedelmének (GDHI) évről évre számított reálértéke csökkent az euroövezetben, noha a korábbinál lassúbb ütemben.

További aggasztó tendencia a pénzügyi nehézség folyamatos fokozódása 2010 óta: a lakosság egyre nagyobb része számol be arról, hogy kénytelen hozzányúlni megtakarításaihoz, a közelmúltban pedig már arról, hogy kénytelen adósságot vállalni ahhoz, hogy fedezni tudja megélhetési költségeit. Mindez a legalacsonyabb jövedelmű háztartásokat sújtja a leginkább: az alacsony jövedelmű háztartásokban élő felnőttek 10 %-a kénytelen adósságba verni magát, további 15 % pedig hozzányúlni a megtakarításaihoz azért, hogy fedezni tudja a folyó kiadásokat (szemben a teljes lakosság 5, illetve 12 %-ával).

A 2014. januári állapot szerint az EU-ban a munkanélküliségi ráta még mindig rekordmagasságú, és mintegy 26 millió polgár (a gazdaságilag aktív népesség 10,8 %-a) keres munkát. A munkanélküliségi ráta számos tagállamban továbbra is a jelenlegi válság idején tapasztalt történelmi csúcs közelében van. Az áttekintés az ideiglenes és a részmunkaidős foglalkoztatás fokozódó mértékű igénybevételére is rávilágít. Bizonyítást nyert, hogy a válság kezdete óta az ideiglenes foglalkoztatás egyre kevésbé jelent ugródeszkát a tartós munkaviszony felé. Ugyanakkor jelentősen romlott a munkahelyek biztonsága, különösen a férfiak és a fiatalok esetében, és még hangsúlyosabbá váltak a tagállamok közötti különbségek.

A magas munkanélküliségi rátával és a munkahelyi biztonság hiányával összefüggésben 2013 folyamán az euroövezetben tovább lassult a névleges fajlagos munkaerőköltség növekedése, ezzel megnőtt a költségek okozta deflációs nyomás kockázata, ami ronthatja a tartós fellendülés lehetőségét és az azzal járó munkahelyteremtést.

2011-ben és 2012-ben tovább nőtt a szegénység és a társadalmi kirekesztettség mértéke, és a rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint 2013-ben a helyzet tovább romlott azokban az országokban, ahol a gazdasági és a munkaerő-piaci feltételek egyre csak romlottak.

2011 és 2012 között a szegénységi küszöb alatt élők aránya az Unió szintjén változatlan maradt, ez azonban elfedi az eltérő tagállami változásokat. Valójában a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya az uniós tagállamok egyharmadában emelkedett, köztük néhány olyan országban is, ahol eredetileg alacsony volt. A szegénység különösen nagy mértékű növekedése figyelhető meg Görögországban, és további emelkedés várható 2011 és 2013 között több kelet-európai országban, valamint Görögországban.

2013-ban a szociális védelemre fordított kiadások stabilizáló hatása nagyon gyenge volt, kismértékű javulás figyelhető meg, amely elmarad a várttól. Az elemzés jelentős eltérésekre világít rá az egyes országok között. Görögországban és Portugáliában az adó- és szociális ellátórendszerek 2012–13-ban végrehajtott reformja valamennyi vagy a legtöbb háztartás jövedelmét csökkentette. Más országokban (például Észtországban, Lettországban, Litvániában és Romániában) a háztartások jövedelmére gyakorolt hatás összességében pozitív volt, hiszen az elmúlt évben bekövetkezett változásokból arányosan az alacsonyabb jövedelmű háztartások profitáltak leginkább. Az Egyesült Királyságban és Spanyolországban a skála alján található háztartások tapasztalták a legnagyobb mértékű jövedelemcsökkenést a 2012–13-ban bekövetkezett szakpolitikai változások következtében.

2013. februári Szociális beruházási csomagjában az Európai Bizottság felkérte a tagállamokat, hogy helyezzék előtérbe a szociális beruházásokat, és korszerűsítsék jóléti rendszereiket, mivel a jelenlegi szociális költségvetések eredményesebb és hatékonyabb felhasználásával elkerülhető, hogy a jövőben jóval magasabbra emelkedjen a szociálpolitikai összkiadás (IP/13/125, MEMO/13/117). A Szociális beruházási csomag átfogó iránymutatást ad a tagállamoknak a gyermekekre, az aktív befogadásra, az egészségügyre és a hosszú távú gondoskodásra, a hajléktalanságra és a szociálpolitikai innovációra vonatkozó beruházásokról. A csomag abban is segít a tagállamoknak, hogy miként tudják a lehető legjobban felhasználni az EU – különösen az Európai Szociális Alap – pénzügyi támogatását a felvázolt célkitűzések teljesítésére. Lásd még: IP/14/179.

Felismerve, hogy sürgős beruházásra van szükség a fiatalok esetében, a Bizottság 2012 decemberében javaslatot tett az ifjúsági garanciára, amelyet az EU Miniszterek Tanácsa 2013 áprilisában fogadott el. Az ifjúsági garancia célja annak biztosítása, hogy az iskolákból kikerülő, illetve munkanélkülivé váló 25 év alatti fiatalok mindegyike négy hónapon belül színvonalas állásajánlatot kapjon, illetve további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy gyakornoki képzésben részesüljön. Az ifjúsági garancia mögötti elgondolás nagyon egyszerű: gondoskodni kell arról, hogy a fiatalok ne legyenek 4 hónapnál hosszabb ideig munkanélküliek vagy inaktívak. Az ifjúsági garancia lehetővé teszi a fiatalok számára, hogy végzettségüknek, képzettségüknek és tapasztalatuknak megfelelő munkát találjanak, vagy olyan végzettséget, képzettséget vagy tapasztalatot szerezzenek, amely közvetlenül javítja jövőbeni munkavállalási esélyeiket. Az ifjúsági garancia az egyik legfontosabb strukturális reform, amelyet a tagállamoknak sürgősen be kell vezetniük az ifjúsági munkanélküliség kezelésére, és az iskolából a munkába való átmenet megkönnyítésére (MEMO/14/13).

ZBT