Az új Munka törvénykönyve (2012. évi I.tv.) 2012. július 1. napjával lépett hatályba, s jelentősen átrendezte a munkavállalók és a munkáltatók erőviszonyait. A törvény azonban nem előzmény nélkül jelent meg a jogi szabályozásban. 2010-ben a jogalkotó szűkítette a sztrájk gyakorlásának a lehetőségét jelentősen kibővítvén a jogellenesség köreit. 2012. január 1. napjával a Nemzeti Munkaügyi Hivatal jogköre kollektív jogi jogsértések vonatkozásában megszűnt. Ebben az időszakban döntött un. karok létrehozásáról is a jogalkotó. Ezen karok olyan kötelező tagsággal rendelkező köztestületek, melyek az állami szférában dolgozó „munkavállalókat” fogják össze, s a szakszervezeteknek jelentős konkurenciát teremtenek. Végezetül 2014. március 15. napján lépett hatályba az új Polgári törvénykönyv, mely számos vonatkozásban immár a munkajog területén is alkalmazandó. A Munka törvénykönyve hatásvizsgálatát kutató pillér azt vizsgálta, hogy milyen hatásokat gyakorolt az új szabályozás a munka világára. Ezen hatások több szinten jelentkeztek. Egyrészt megváltozott a szabályozás koncepciója. Az eddig a munkavállalóknak kedvező szabályozás a polgári jog szerződéses jogviszonyaihoz való jelentős közeledése útján „piacosodott”, azaz a szabályok jó részét a felek megállapodásától tette függővé. Ebből az is következik, hogy számos alapvető jelentőségű szabálytól a felek megállapodása vagy a kollektív szerződés bármilyen módon eltérhet. Ezzel ugyanakkor a munkajog azon alapvető elve sérült, hogy a munkajogi jogviszonyban a gyengébb felet védelembe kell venni. A változások egyebekben mind az egyéni munkavállalói, mind pedig a kollektív jogokat érintették. A jogszabály módosítására irányuló javaslatok ennek megfelelően mind a szabályozási logikát, mind pedig az egyéni, valamint a kollektív jogok rendszerét érintik.

 

A munkaviszony létesítése, valamint megszüntetése körében alapvető átgondolásra szorul, hogy mit is kell pontosan a munkaszerződésnek, mint a munkaviszonyt létrehozó alapvető jelentőségű jogi dokumentumnak tartalmaznia. A munkavégzés helyének a kivétele a munkaszerződés kötelező tartalmi elemei közül ugyanis számos problémát felvet. A munkaviszony létrejöttét követően a munkaviszony megszüntetésének szabályozása is újragondolandó. A Kúriához hasonlóan a kutatás is szükségesnek látja a munkáltatók jogkövető magatartásának érdekeltségét növelni. A munkavállalók ugyanis jogaikat sem tudják, merik érvényesíteni abban az esetben, amennyiben egy esetleges felmondás esetén a bíróság előtt sem kaphatnak sérelmeikre orvoslást. Szükséges ezen túlmenően a munkaidő-pihenőidő szabályainak változtatása is. Míg a munkaidő-beosztás meghatározása, a rendkívüli munkavégzés elrendelése, a szabadság kiadása a munkáltató jogosultságai, a munkavállaló még arra sem jogosult, hogy elévülési idő után a számára ki nem adott szabadságot érvényesítse. Olyan körülményekre terjed tehát ki a felelőssége, melyekre semmiféle ráhatása nincsen. A munka díjazása körében is alapvető változásokat hozott a megváltozott jogi szabályozás. A törvény mellőzi annak deklarálását, hogy a munkavállalónak a munkavégzésért munkabér jár, hiszen ez a múlté. Ezen túlmenően átlagkereset helyett már un. távolléti díjjal számol, illetve hátrányosan változtatja meg a bérpótlékok szabályait. Ezen szabályok egy részétől ráadásul kollektív szerződésben a munkavállaló hátrányára is el lehet térni. Ez utóbbi szabály mindenképpen átgondolásra szorul. A kártérítési felelősség szabályai szintén a hátrányos változások sorát gyarapítják. Míg a jogalkotó a munkavállaló kártérítési felelősségét kiszélesíti, addig a munkáltató felelősségét kimentési lehetőségek sorával enyhíti. Ennek következtében adódhatnak olyan helyzetek, melyekben a munkavállalót a munkavégzésével összefüggésében éri ugyan kár, mégis magának kell a következményeket viselni. A szabályozás logikájának az átgondolása indokolt. Végezetül az egyéni jogok vonatkozásában méltánytalan, hogy a köztulajdonban álló munkáltatóra elkülönült, kifejezetten kedvezőtlen szabályozás vonatkozik, s ezzel a jogalkotó nem csak az egyéni munkavállalói jogokat, hanem a kollektív alkuhoz való jogot is csorbítja. A kollektív jogok körében nem elfogadható az a koncepció, mely szerint bizonyos alapvető munkavállalók közösségét megillető jogok üzemi tanács hiányában sem illetik meg a szakszervezetet. Ez a jogalkotó részéről való hozzáállást, semmint a szabályozási logikát tükrözi.  Hasonlóképpen nem tartjuk működőképesnek a szakszervezeti jogok garanciák nélküli, általános felsorolását a törvényben. A nemzetközi jog puszta betűjén túlmenően a szabályozás szellemének is meg kell felelni. Kiemelten fontosnak tartjuk a tisztségviselők, üzemi tanács tagjainak védelmére vonatkozó szabályozás kiterjesztését, valamint az érdemi munkát lehetővé tevő munkaidő-kedvezmény biztosítását is. Végezetül a munkavállalókat megillető sztrájkjog törvénybeli kimondása is indokolt.

 

A LIGA nem kíván a szabályozás alapvető koncepcióján változtatni. A munkavállalókat képviselő érdekképviseletként azonban kötelessége rámutatni azon szabályozási anomáliákra, melyek indokolatlanul szűkítik az egyéni, illetve kollektív jogokat, illetve érvényesítésüket akadályozzák. A jogszabály módosítási javaslatok ezen elvek megvalósítását célozzák.

Forrás: LIGA Szakszervezetek