A magyar nyelv különösen gazdag a megszólítási módok és társalgási stílus kérdésében: tegezés, magázás, önözés, „teccikezés”.

Az üzleti életben valójában, csak két stílus van erőteljesebben jelen: az önözés, és a mind nagyobb teret nyerő tegezés.

Van, aki számára a tegezés csak egy választott társalgási stílus, mások számára a bizalmasabb kapcsolat egyik fontos, de finom jelzése. Akad, aki azt érzi sértésnek, ha nem „tegezik le”, míg mások azt tartják bántó bárdolatlanságnak, ha valaki anélkül, hogy erre „jogosult” lenne, letegezi.

 

A tegezés felajánlása kényes kérdés

Még most is, amikor széles körben elterjedőben van a tegeződés, ha rákérdezünk, mindenki tudja, hogy ki a „kitüntetett személy”, aki jogosult felajánlani a kölcsönös tegezést. (Nő és férfi kapcsolatában a nő; azonos neműek között az idősebb, üzleti, hivatali hierarchia esetén a magasabb rangú jogosult kezdeményezni a tegeződésre való áttérést.)  Aki pedig jogosult élni ezzel a gesztussal, tisztában is van ezzel az „előjogával”. Súlyos bárdolatlanságnak hat ezért, ha valaki – különösen szándékosan – elorozva a másik jogát, megszegi ezt az elvet.

Attól azonban, hogy valaki, az etikett szabályai szerint jogosult ezzel a gesztussal élni, még nem jelenti azt, hogy élnie kell vele, sőt visszaélésszerűen élhet vele.

 

Számos kellemetlen pillanat született már abból, hogy egy újdonsült ismerős, „Azt hiszem, én vagyok az idősebb, tegeződjük!” felkiáltással váltott társalgási stílust.

Alapjaiban ingathatja meg a kialakuló üzleti bizalmat a túl korán felajánlott tegeződés.

A másik fél, e mögött a gesztus mögött nem biztos, hogy csak egy közvetlenebb személy barátságos közeledését látja, hanem belső bizonytalanságot, rosszabb esetben, manipulatív szándékot sejthet.

Lehet ugyan, hogy ismerve az illemszabályt, mely szerint „a felajánlott tegeződést visszautasítani sértés”, „belemegy a játékba” és nem tiltakozik a tolakodónak érzett felajánlás ellen, de a későbbi üzleti kapcsolatot, ez a számára kényelmetlen gesztus, beárnyékolhatja.

 

Cégkultúra: tegeződés

Sajátos helyzetet jelent, amennyiben egy cégkultúrában a tegezés az általános társalgási mód. Sajátos helyzet, de korántsem szokatlan. Már a múlt század elején is jelen volt az a szokás például, hogy a közigazgatás tisztviselői tegezték egymást.

Amit érdemes észrevenni, valójában itt is van egy konszenzus a társalgási stílust illetően, ez pedig az azonos közösséghez, céghez való tartozás, amit az érintettek a közösséghez való csatlakozással, mint ráutaló magatartással, elfogadtak.

A tegezés, legyen alapja akár a közvetlen felajánlás, akár cégkultúra, sohasem jelentheti az udvariassági formulák elmaradását vagy tapintatlanságot. Üzleti, hivatali körben pedig különösen figyelmesen érdemes megvonni a beszédtémák körét és a választott szóhasználatot, mert ebben az esetben a tegezés inkább a könnyebb együttműködést, a közösséghez tartozás élményét szolgálja, nem a személyes, mélyebb bizalmas kapcsolat velejárója.

 

A tegezés kapcsán érdemes emlékezni egy fontos etikett szabályra is: ha már valakivel tegeződünk, akkor nem egyszerűen bárdolatlanságnak, hanem durva sértésnek számít, ha visszatérünk egy nem tegező társalgási módra.

 

A tegezésről való döntés, látszólag a választott társalgási módról szól, azonban egy figyelmes szemlélő számára sokat elárul valakiről, hogy kikkel, és hogyan tegeződik, és ez az ismeret, az üzleti életben, különösen fontos lehet!

 

 

dr. Erdős Zsuzsanna

üzleti etikett tanácsadó

 

Amennyiben üzleti etikett témában konzultációra van szüksége, kérem írjon itt, vagy hívjon a +36 1486 1800 callcenter-en keresztül.