Christine Pearson és Christine Porath „A rossz modor ára” (The Cost of Bad Behavior) című  könyve szerint

• a megkérdezettek 96%-a tapasztalt bárdolatlanságot a munkahelyén;
•  60%-a érzi úgy, hogy a munkahelyén tapasztalt udvariatlanság stresszt okoz számára; és
• 4-ből 3 megkérdezett vélte úgy, hogy nem kielégítő az a mód, ahogyan a munkahelyén a modortalan viselkedést kezelik.

 

Weber Shandwick – „Civility in America 2011” tanulmányban arról írt, hogy a megkérdezettek 67%-a mondta, hogy szükség lenne udvariassági tréningre a munkahelyén.

A „Civility in America 2013” tanulmányból pedig arról derült fény, hogy a megkérdezettek 26 százaléka hagyta el a munkahelyét, mert a munkatársai udvariatlanul viselkedtek vele.

Ugyanakkor elgondolkodtató a Fortune 50-es listáján szereplő egyik cég alelnöke által mondottak: az a munkatárs, aki mégsem hagyja el a céget, az kevésbé lesz lojális a későbbiekben, és noha "benne ül a hajóban, nem evez” és „ha lehet ez rosszabb, mintha elmenne”.

2013. május 1-én, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Munkahelyi stressz és stresszkezelés Kutatócsoportja által indított Munkahelyi Stressz Felmérés eredményéből kiderült, hogy a munkahelyeken jelentős stressz tényezőnek számít az igazságosság és tisztelet alacsony mértéke (41 %), és sajnos komoly problémát okoz a szekálás is (40%).

A generációkutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy az Y generáció tagjai számára már fontos szempont egy munkahely választásánál, hogy jól is érezzék magukat a munkahelyükön.

Így, ha meg szeretnék tartani a kiváló munkatársakat, a cégvezetőkre egyre nagyobb felelősség hárul a jó munkahelyi légkör megteremtésében.

A másik ok, ami miatt érdemes erre e kérdésre odafigyelni: a vásárlók (ügyfelek) megtartása. Nehéz ugyanis úgy kimagasló vásárlói élményt nyújtani, ha a „hátországban” feszültségek vannak.

Egy vállalkozásnál, íratlan szabályrendszere is lehet az egymással kapcsolatos viselkedésnek, de dönthet úgy is egy cég, hogy etikai-; viselkedési-; illetve öltözködési kódexben rögzíti a munkatársak egymással, illetve az ügyfelekkel, partnerekkel kapcsolatban tanúsítandó, elvárt viselkedését. (Ez utóbbi amellett, hogy munkatársak számára is tájékozódási pontot jelenthet, az esetleges munkaügyi viták során is fogódzót nyújthat.)

Egy sikeres cég működéséhez különböző személyiségtípusú, hátterű munkatársak együttműködésére van szükség. Ma már, ráadásul több generáció dolgozik együtt, akik nagyon is különböznek egymástól. Sokat segíthetnek ezért a mindenki számára tisztázott, együttműködési keretek: belső levelezés módja (milyen stílusban, mikor); elvárt öltözködés, közös gépek és helyiségek használata, illetve ha a cégkultúra része a tegeződés, akkor ennek tisztázása…

Érdemes arra is gondolnunk, hogy egy-egy feszültséggel terhelt helyzetet, vagy kapcsolatot gyakran nem a célzatos bántó szándék okoz, inkább az oda nem figyelés, a türelmetlenség, illetve a „lányos zavarában bárdolatlan” viselkedés.

Végül, néhány azok közül a modortalanságok közül, amelyet  „A rossz modor ára” című könyv szerint a munkatársak sérelmeznek:

·    nem mondják: „kérem”; „köszönöm”
·    a lekezelő bánásmód
·    szemtelen, vagy tolakodó e-mail, vagy hangüzenet küldése
·    pletyka terjesztése másokról
·    másra hárítani a saját hibát
·    minden magyarázat nélkül késni a megbeszélésről, vagy onnan korábban távozni
·    e-mail-t olvasni a megbeszélés alatt
·    rendetlenséget hagyni, hogy a másik takarítsa el
·    e-mailen küldenek rossz híreket, nem vállalva, hogy szemtől-szembe mondják
·    nem figyelni a másikra, illetve nem mutatni érdeklődést a másik álláspontja iránt

 

Egy elgondolkodtató kérdés:

Vajon, ez a lista készülhetett volna nálunk is?

dr. Erdős Zsuzsanna

üzleti etikett tanácsadó és coach

www.erdosetikett.hu