Nehéz lenne megválaszolni ugyanakkor azt a kérdést, itthon miért is élünk olyan ritkán az előzékenység és a kapcsolatépítés e fontos gesztusával önként, míg külföldön, még egy konferencián is az a természetes (és elvárt), hogy csak akkor „bemutatjuk be magunkat”, ha nincs olyan elérhető személy, aki az összeismertetés ódiumát - magától értetődő természetességgel - magára vállalná.

A bemutatás több mint egyszerűen egy elegáns gesztus, jelzi az odafigyelést a törődést a társaságunkban levő emberekkel.

Óriási hiba ezért „kibekkelni” és várni, hogy ismerőseink, levéve vállunkról a bemutatás terhét, maguk ismerkedjenek össze. Meg fogják oldani, de így mi „kimaradunk a játékból”. Nekik lesz így egy „közös élményük”, egy „sikerélményük”: mi figyelmetlenek voltunk, ám ők feltalálták magukat és megoldották együtt „a feladatot”. Pedig lehetne ez másként is! A bemutatásnak éppen az a szerepe, hogy az új ismeretség okozta stresszt tompítsa, sőt kellemes élménnyé tegye az első kapcsolatfelvételt egy közös ismerős által. (Nem mindenki szeret ismerkedni, még akkor sem, ha üzleti, illetve karrier érdekei így kívánják, ezért sokan kimondva – kimondatlanul különösen hálásak, ha valaki előzékenyen átsegíti őket ezen az ingoványon.)

Ahhoz, hogy bátran magunkra vállaljuk, sőt kifejezetten kedveljük a bemutató feladatát, jó, ha ismerünk néhány szabályt:

• A rangsort mindig a bemutatónak kell tudnia, és a bemutatottaknak ezt kell követnie. A bemutató először a „kitüntetett személyt” szólítja meg és neki mutatja be az „alárendeltet”. 

• Mindig jó ötlet egy-két helyén való információval is kiegészíteni a bemutatást, ám ez soha sem lehet tolakodó, vagy túl bizalmas. Még akkor sem, ha egyébként a bemutató mindkét féllel barátibb kapcsolatban van, hiszen a két bemutatandó, még ha sokat is hallottak egymásról, újdonsült ismerődök. 

• Érdemes használni az udvariassági formulákat, mint például: „Engedje meg, hogy bemutassam…”; vagy „Örülök, ha megismerkednétek…”. 

Még akkor is használjuk az udvariassági formulákat, ha már megtapasztaltuk, hogy valaki szóvá tette, mennyire szertartásosak vagyunk. (A szóvátétel oka, ilyenkor inkább csak a „lányos zavar”, mert nincs hozzászokva az érintett, hogy ilyen megkülönböztetett tisztelettel viseltetnek az irányában.) 

• A bemutatást követően, hacsak nem ülünk azonnal a tárgyalóasztalhoz, addig ne hagyjuk az újdonsült ismerősöket egyedül, míg meg nem győződtünk róla, hogy – az általunk adott információk alapján - felvették a társalgás fonalát. 

• A bemutatás során valamennyi félnek arra kell törekednie, hogy nyitottak legyenek a gesztusai, felváltva tartsa a szemkontaktust a többiekkel és természetesen, mosolyogjon. 

• Bemutatottként érdemes figyelni a kézfogás sorrendjére: Ebben az esetben is a „kitüntetett személy” nyújt először kezet. Ugyanakkor ne kövessük el a leggyakoribb bakit, hogy a bemutatást követően, a kézfogás során újra bemutatkozunk. 

• Lehet, hogy régebbi ismeretségünk okán, valamelyik, vagy éppen mindkét felet a keresztnevén vagy becenevén szólítjuk, a bemutatás során, mindig teljes névvel mutassuk be őt, az üzleti életben pedig a pozícióját (beosztását) is mondjuk.

 

Francois Lelord szerint: Egy új ismeretség a legszebb ajándék, amit adhatunk valakinek. Ne tartsunk hát attól, hogy esetleg esetlenek, vagy ügyetlenek leszünk egy-egy bemutatás alkalmával, végül is, gyakorlat teszi a mestert, és ez az a képesség, amelyet érdemes, mesteri szinten elsajátítani.

 

dr. Erdős Zsuzsanna

üzleti etikett tanácsadó

 

Amennyiben üzleti etikett témában konzultációra van szüksége, kérem írjon itt, vagy hívjon a +36 1486 1800 callcenter-en keresztül.