Ebben a leegyszerűsítő megközelítésben, sok igazság van, mert csakugyan igaz, ha biztosan ismerjük a „sorrendeket”, legyen szó akár a protokoll szerinti rangsorról, akár az evőeszközök, vagy a menü fogásainak sorrendjéről, nagy galibába nem keveredhetünk. Sőt, ezen tudásunk abban is segít, hogy „kellemes társaság” legyük, ami még több: a kínossá váló helyzeteket megelőzzük, vagy feloldjuk.

A rangsor kérdése mindenütt jelen van: köszönés, bemutatkozás, bemutatás, előre engedés, ültetés, felszólalás, pohárköszöntő…

A lelke mélyén mindenki tudja, hogy őt illeti-e meg az adott élethelyzetben az előzékenység, a kitüntetett figyelem, ő-e a „kitüntetett személy”. Ő-e az, akit előre illik engedni, aki a kézfogást, vagy a tegeződést kezdeményezi stb.

Ez azt is jelenti, hogy szeretünk valamennyien dönteni arról, hogy ezekkel a „jogainkkal” élni szeretnénk-e, vagy adott esetben „lemondunk” róla. Azonban, mint az élet bármely területén, itt is igaz: senki sem szereti, ha valamely „jogát” elorozzák. Lehet, hogy elegánsan mosolyog egy tolakodó gesztust tapasztalva, de megjegyzi a történteket, és azt is, mert apró jelekből jól látható, hogy ezt ügyetlenség (esetleg az illemszabályok pontatlan ismerete) okozza, vagy szándékos – manipulatív - gesztusról van szó.

 

A rangsorolás főszabálya szerint a nemet, a kort, és a rangot, pozíciót kell figyelembe venni. (Nő és férfi kapcsolatában a nő; azonos neműek között az idősebb, üzleti, hivatali hierarchia esetén a magasabb rangú a „kitüntetett személy”, akit a megkülönböztetett figyelem, az előzékenység megillet.) Természetesen bonyolítja a helyzetet, hogy mindeközben arra is figyelemmel kell lenni, hogy az adott élethelyzetben melyik szempont (nem, kor, rang) élvez elsőbbséget.

 

Súlyos tévedés ugyanakkor a rangsorra úgy tekinteni, mintha az egyenjogúság korlátja lenne.
Ahogyan nem lehet úgy társas táncot lejteni, hogy mindkét fél ugyanazt a lépéskombinációt egyszerre lépi (a valóságban a táncosok gyakran tükrözik egymás mozgását és az egyik fél vezet), a viselkedéskultúrában is gyakran lehetetlen mindkét félnek ugyanazt, egyidejűleg tennie. Ebben nyújt segítséget a rangsor.

Ha pedig valaki „félrelép”, - akár a táncban - a harmónia itt megbomlik és ez botladozás, ügyetlenkedés, kínos perceket eredményezhet. (Mindannyian ismerjük a bemutatkozáskor egyszerre mondott névből fakadó, zavarba ejtő pillanatokat.)

 

Valóban igaz hát, a rangsor ismerete megóv attól, hogy galibába keveredjünk, sőt, ezen tudásunk abban is segít, hogy „kellemes társaság” legyük.

 

 

dr. Erdős Zsuzsanna

üzleti etikett tanácsadó

 

Amennyiben üzleti etikett témában konzultációra van szüksége, kérem írjon itt, vagy hívjon a +36 1486 1800 callcenter-en keresztül.