Székelyföld alulról szerveződő vállalkozói szervezeteinek rendszerszintű találkozójára került  sor Székelyudvarhelyen az elmúlt napokban. A kerekasztal-beszélgetésen globális, nemzeti és  helyi gazdasági kihívások kerültek terítékre, mint például az elvándorlás és munkanélküliség  helyzete, versenyképességet befolyásoló tényezők, akadályok és vállalkozásfejlesztési  lehetőségek. A megbeszélésen a külföldi piacok felé való nyitás, oktatási programok és  mesterséges intelligencia témája is megbeszélésre került. 

A találkozón, amelynek az SZMVSZ székháza adott helyet, és amelynek a szervezők a „MIT  TENNÉL A BATYUBA?!” mottót adták, a következő közös álláspontot született: 

A gazdaság állapota általánosan egy évek óta romló trendként értékelhető, ahol a mindennemű  központi állami stratégia hiánya az országot masszív eladósodásba, a társadalmat importból  élésbe, a kis- és középvállalkozók életét pedig a tönk szélére sodorta. 

Tételesen: 

Az adózási szabályozás jelenlegi állapota sajnos nem biztosít kellő stabilitást és tervezhetőséget  a vállalkozások számára. Az évtizedek óta fennálló hiányosságok miatt sok vállalkozás kénytelen  túlélő szerepben működni. Az előre tervezhetőség, átláthatóság és következetesség hiánya  szükségessé teszi az adózási stratégia újragondolását és a felelősségvállalást. A partnerségen alapuló megoldások és a konstruktív párbeszéd sokat tehetnek az adózási rendszer javítása  érdekében, amely hosszú távon fenntartható és segíti a vállalkozások fejlődését – tehát jelentős átstrukturálásra, integratív gondolkodásra lenne szükség. Ezekkel összefüggésben legkevesebb  három csomagot javaslunk a batyuba: a közös munka / kétirányú kommunikáció igényét,  kiszámítható és következetes törvénykezést, valamint elszámoltathatóságot – az állami hivatalok,  hivatalnokok jogszabályi materiális felelősségét, felelősségre vonási lehetőségét. Az állam  tartozásainak elszámolhatósága/kompenzálási lehetőség a befizetendő adókból már ugyancsak  régen elvárt és ismert csomag a batyuban. 

A munkaerő problémája sem újkeletű. Mára a végleges és időszakos elvándorlás miatt az  idegen munkaerő bevonásának szükségessége megállíthatatlannak tűnik. Kiürült falvak, egyedül  maradt idősek jellemzik a társadalmunkat. Ne a korrektnek tartott mechanizmusokat éltessük,  hanem elsősorban azt érjük el, hogy a fiatalnak ne érje meg elmenni, legyen itthon vonzó  jövőkép. Teremtsünk valós lakhatási feltételeket, gyereknevelési feltételeket, élhető környezetet. Másodsorban pedig adjuk vissza a munka becsületét, hiszen jelen rendszerben sokaknak nem éri  meg itthon, hivatalosan dolgozni, hiszen akkor is kapják ingyen a szociális  támogatásokat/segélyeket, az egészségügyi szolgáltatásokat, közszolgáltatásokat stb. 

Társadalmunk mára szolgáltatói társadalommá vált, melynek több oka is van. Az állam nem  támogatja a termelést, az innovációt, ezért mára a KKV-k képtelenek exportképes terméket  előállítani. Ez lassan a piacon maradás feltételévé vált. Valós gazdaságfejlesztő csomag nem  létezik – ami van, azok a vállalkozások, vagy vállalkozni vágyók többsége számára vállalhatatlan  feltételekkel rendelkezik (ismerjük, hozz létre startup vállalkozást, alkalmazz 4-6-25 személyt),  ugyanakkor következetlen: meghirdetik, de nem léptetik érvénybe, érvénybe léptetik, de nem  fizetik ki stb. 

A vállalkozások számára ugyanakkor jelentős problémát jelent a nem lojális verseny, a fekete  gazdaság térnyerése, amely mára rendszerszintű problémává vált. Vállalkozóink értékelése  szerint a legnagyobb mértékben a turizmusban és az építkezésben tapasztalható ez leginkább,  akár 50-60%-ot meghaladó mértékben. Rendszerszintű problémává vált, ami mára kezdett 

kicsúcsosodni, aminek több oka is van. A túlszabályozott gazdasági környezet mellett egyrészt a  hatóságokat a fekete („láthatatlan”) gazdaság nem foglalkoztatja, másrészt az állam és polgárai  egymással szemben helyezkednek el, mivel az állam sem lojális a polgáraihoz („feketén”,  felelőtlenül, követhetetlenül gazdálkodik az erőforrásaikkal – ld. speciális nyugdíjak, hitelek  felvétele vég nélkül, erőszakszervezetek és hatóságok tömkelege…).

A kérdés, ami többször felmerült: „Szemberúgja velünk magát a valóság: még tartjuk az ajtót, de  mi lesz?”. Nehéz csomagok sora a batyuba – lesz ki megbirkózzon velük?  

A vállalkozók pesszimisták: attól félnek, a következő időszakban sem fog felvállalni a politikum  alapvető reformokat, átstrukturálást, prioritásként csupán az öncélú tűzoltásra, esetleg némi  színezésre számíthatnak. Sajnos a politikai szféra érzékenysége a problémák és a civil  társadalom visszajelzései iránt a legpozitívabb megközelítés szerint is szezonális: ennek időszaka  a választások előtti hetekre korlátozódik, amelyek után ismét önjáróvá válik. 

A Fórum alatt a résztvevőknek lehetőségünk volt megismerni, valamint egyeztetni Szungert  Balázzsal, a csíkszeredai főkonzulátus külgazdasági attaséjával, végül munkaebéden vehettek  részt Dolhai István főkonzullal és Szakács-Paál István polgármester úrral. 

A találkozón a teljes SZVSZF tagság képviseltette magát, úgymint: 

ARBOR, Gyergyószentmiklós 

ASIMCOV, Sepsiszentgyörgy 

Csiki Vállalkozók Egyesülete (CSVE), Csíkszereda 

Junior Business Club (JBC), Sepsiszentgyörgy 

Keresztúri Vállalkozói és Közösségi Alap (KVKA), Székelykeresztúr 

St. Georgius Manager Club (STGMC), Marosvásárhely 

Udvarhelyszéki Kis-és Középvállalkozások Szövetsége (UKKSZ), Székelyudvarhely Erdélyi Fiatal Vállalkozók Szövetsége (YEAT), Sepsiszentgyörgy 

Székelyudvarhelyi Magánvállalkozók Szövetsége (SZMVSZ), Székelyudvarhely