Üzletromboló hatalmas apróságok
A piaci szereplők még soha ilyen áthatóan nem élték meg a lojalitás, a hűség, az elkötelezettség fontosságát, mint napjainkban.
Ma már nemcsak a vevők, ügyfelek elköteleződéséért folyik a harc, akik - köszönhetően az új médiumok nyújtotta óriási választási lehetőségnek - csábítóbbnál csábítóbb versenytársi ajánlatokkal találkoznak, de ugyanezt a csábítást tapasztalhatják meg a cégek, ha a munkatársaik vagy üzleti partnereik megtartása a céljuk...
Ugyanakkor az üzleti kapcsolatok (akár a vevővel, akár a munkatárssal, akár az üzleti partnerrel) mintha kezdenének kevésbé formálissá válni. Mintha a hétköznapok kötetlensége csendesen beszivárogna az üzlet életbe is…
Azonban nem szabad, hogy a látszat megtévesszen bennünket!
Attól, hogy a formaságok oldódni látszanak, az ok, ami miatt az üzleti életben mindig is következetesebben jelentek meg a fegyelmezettebb, tartózkodóbb, kifinomultabb megoldások, mint a hétköznapi viselkedéskultúrában, mit sem változott. Az üzlet - közvetve vagy közvetlenül - a haszonról, a pénzzel (vagyon gyarapodással) is kifejezhető haszonról szól. Az üzletben ezért óriási jelentősége van a bizalomnak. Hiszen azzal kötünk üzletet, arra bízzuk a pénzünket (anyagi sikerünket), akiben bízunk.
Bizalmat építeni vagy rombolni pedig viselkedéssel lehet.
Nem kell nagy dolgokra, komoly gesztusokra vagy azok elmaradására gondolnunk, amikor a bizalomvesztés okait keressük, mindössze például olyan apróságra, mint a pontatlanság (a szó valódi és átvitt értelmében), a mobiltelefon figyelmetlen használata, a visszajelző, illetve tájékoztató e-mailek hiánya vagy a felelősségkerülő kommunikáció.
Azt, hogy ez mennyire így van, elég, ha teszünk egy gontolatkísérletet:
Van két üzleti partnerünk, mindketten kiválóak szakmailag, ám csak az egyikükkel van módunk a jövőben egy közös projektben együtt dolgozni…
Az egyikük…
- gyakran késik, noha mindig van, amire hivatkozzon,
- miközben velünk tárgyal, az asztalon fekvő telefonjára rá-rápillant, esetleg fel is veszi, hogy gyorsan elintézzen ezt-azt,
- soha nem tudjuk, hogy megkapta-e az e-mailünket, mert nem jelez vissza, gyakran nem is válaszol a levelekre és jellemzően inkább akkor ír, ha éppen szüksége lenne valamire,
- s ha valamiben mások az érdekei, vagy tőlünk eltérő állásponton van, inkább (agyon)hallgatja a dolgot, esetleg mismásol…
A másik partnerünk…
- pontosan érkezik vagy ha késik, idejekorán jelzi, így rá várva sem vesztegetjük az időnket,
- a megbeszéléseken ránk figyel, a telefonja nem vonja el a figyelmét (ha mégis hívást vár, előre szól),
- amellett, hogy visszajelez az e-mailekre, akkor is ír, ha még nem történt semmi a közös ügyünkben, csak hogy tudjuk, figyelemmel kíséri az eseményeket.
… és olykor egy-egy köszönőlevelet is ír. - ha valamit másképp lát, vagy más álláspontot képvisel mint mi, nem mismásol, nem bujkál, őszintén (ám nyertes-nyertes megoldást keresve) képviseli az érdekeit és az álláspontját…
Kit választanánk, kivel dolgoznánk szívesebben a projekten?
Apróságokról volt szó, hétköznapi, gyakran előforduló, mindennapi apróságokról, melyekben könnyű bakizni, olykor áldozatul esve a körülményeknek. Ám ezek a bakik sajnos árnyékot vethetnek egy kapcsolatra, rongálva a korábbi bizalmat, errodálva a másik elkötelezettségét. Ugyanakkor, ha igyekszünk kerülni őket, látványosan harmonikusabbá és tartósabbá válhatnak a kapcsolataink, s ami több, nemcsak a másik bizalmát nyerjük el, hanem a lojalitását is…
dr. Erdős Zsuzsanna
üzleti etikett szakértő
www.erdosetikett.hu