A korábbi szabályoktól eltérően a munkáltató nem köteles szabadidőt biztosítani az iskolarendszerű képzésben részt vevő munkavállaló részére. A tanulmányi szerződést a munkáltató a szakember szükséglete biztosítására köti, hogy úgymond a munkavállalója az ő segítségével képezze ki magát és ezt a tudást a képesítés megszerzését követően nála használja fel. A munkavállalónak előnyös, hiszen munkája mellett megkapj a szükséges pénzbeli és/vagy időbeli segítséget a tanulmány folytatásához.

Tanulmányi szerződés lényege, hogy a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a munkavállaló pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn – de legfeljebb 5 éven – keresztül munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg.

Nem köthető tanulmányi szerződés a munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezményekre és ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót (pl. Ált. Iskolai tanulmányokra, vagy a munkáltató által előírt kötelező képzésre)

A munkavállaló mentesül a tanulmányi szerződésből folyó kötelezettsége alól, ha a munkáltató lényeges szerződésszegést követ el, pl. nem nyújtja határidőben a támogatást, vagy nem engedi el a szerződésben rögzített időpontban vizsgákra)

A munkáltató elállhat a tanulmányi szerződéstől és a nyújtott támogatást visszakövetelheti, ha a munkavállaló a tanulmányi szerződésben foglaltakat megszegi, pl.: ha a munkaviszony megszüntetésének indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, vagy sikertelenül végzi a tanulmányokat.

A visszatérítési kötelezettség arányos, ha a munkavállaló szerződésszegése abban áll, hogy nem tölti le a munkáltatónál a meghatározott időtartamot csak a szerződésben kikötött tartamnak egy részét, azaz ha 4 év munkaviszonyban állapodtak meg egy 4 éves tanulmány után és 2 évet a munkavállaló ledolgozott, nem követelhető vissza a teljes támogatás, maximum a fele.