A pszichoszociális kockázatokról tudnivalók

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyértelműen megfogalmazza, hogy a pszichoszociális kockázatok értékelése a munkáltató feladata, de gyakorlati útmutatást, kötelező vizsgálati paramétereket, módszereket nem javasol a kötelezettség elvégzéséhez.
A munkavédelemről szóló törvénybe a 2008. január 1-től hatályos módosítást emelték be, amelyben rögzítették a pszichoszociális kockázati tényezők kezelésének munkáltatói feladatát, és meghatározták a pszichoszociális kockázat fogalmát is.
Mvt. 87. § 1/H. Pszichoszociális kockázat:
a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások (konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága stb.) összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakcióit, illetőleg ezzel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be.
A munkahelyi stresszt nem egyéni, hanem kollektív problémának kell tekinteni. A munkahelyi stresszt nem csupán munkavédelmi kérdésként, hanem komplex kérdéskörként kell megközelíteni.
Ide tartozik például:
- a munka szervezése,
- a munkaidő,
- a munkavégzés körülményei,
- a kommunikáció hiánya (mit várnak el a dolgozótól),
- a munkavállaló képességét meghaladó feladatok,
- a munkával való elégedetlenség,
- a foglalkoztatás bizonytalansága,
- a várható vállalati szerkezetváltás, stb.
A megfelelő intézkedések kiválasztása a munkaadó felelőssége.
A stressz csökkentéséhez olyan eszközök használata javasolt, mint:
- kommunikációs eszközök,
- a cég és a munkavállaló céljainak összehangolása,
- vezetői támogatás,
- a felelősségi körök elkülönítése,
- jobb munkaszervezés,
- a munkakörnyezet javítását célzó intézkedések.
Kling Péter