Jogszabály határozza meg, hogy ki és milyen feltételekkel végezheti az adott mérést, a jogszabályi előírásoknak nem megfelelő laboratórium vagy személy által végzett mérések eredményét a hatóság nem fogadhatja el. Például zaj-mérést csak a zajártalom szakterületre engedéllyel rendelkező szakértő vagy a Nemzeti Akkreditáló Testület által e tevékenységre akkreditált szervezet (laboratórium) végezhet.

Bár a műszeres mérések pontos és részletes eredményeket adnak, a kockázatértékeléshez és a szükséges teendők meghatározásához gyakran elegendő a tájékozódó jellegű vizsgálat, amennyiben az elegendő adatot szolgáltat a munkavállalót érő terhelés meghatározásához és az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés megteremtéséhez.

Kötelező azonban mérést végezni, ha azt jogszabály írja elő, például ha a munkahelyi légtérben határértékkel rendelkező veszélyes anyag vagy rákkeltő anyag (pl. keményfapor) van jelen. Egyes vegyi anyagok esetében a munkahelyi levegőben mért szennyezettség ismerete mellett szükséges a biológiai monitorozás elvégzése is az exponált munkavállalóknál.

A munkavállaló szervezetébe jutott vegyianyag-dózist, azaz a dolgozó expozícióját a biológiai expozíciós mutatók egyes biológiai mintákban (pl. vérben, vizeletben) mért koncentrációja jellemzi, melynek monitorozását jogszabályban meghatározott gyakorisággal szükséges végezni. A biológiai monitorozás, valamint a környezeti monitorozás (a munkatér levegőjében lévő vegyi anyag koncentrációjának mérése és értékelése) kiegészítik, de nem helyettesítik egymást. Jogszabály: a munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet 1. és 2. számú melléklete, valamint a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 3. számú melléklete

A munkáltatónak gondoskodnia kell például rezgésmérésről – különösen – új munkahely létesítése, illetve gép, berendezés üzembe helyezése esetén, amennyiben rezgésterhelés érheti a munkavállalót. A kockázatértékelés során gyakori, hogy a munkáltató kizárólag a gyártó által szolgáltatott gyártási adatlapon szereplő rezgés mértékére hivatkozik, és ennek alapján minősíti az adott munkafolyamat veszélyességét. A munkavállalót a munkavégzés során érő tényleges kockázat megítélése ennek alapján nem mindig lehetséges, mivel ezek az adatok csak a gép minősítésére és nem a munkavállaló rezgésterhelésére vonatkoznak. A konkrét kockázat megítélése általában csak a tényleges munkavégzés során, a munkavállaló rezgésexpozíciójának meghatározása céljából elvégzett mérés (rezgésvizsgálat) alapján lehetséges. A kockázatértékelés elkészítésénél el lehet tekinteni a rezgésméréstől, amennyiben a gyártó által adott információ alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a rezgésterhelés biztosan kisebb a prevenciós határértéknél.

 A 22/2005. (VI. 24.) EüM rendelet 3. §-a szerint a prevenciós határérték (napi 8 órás referencia-időszakra vonatkoztatva) kéz/kar rezgés esetén 2,5 m/s2, egész testre ható rezgés esetén 0,5 m/s2.

Az előzőekhez hasonlóan nem kell például zajmérést végezni a kockázatértékelés készítésekor, ha a munkáltató nyilatkozata alapján egyértelműen és bizonyíthatóan kijelenthető, hogy a zajterhelés biztosan nem haladja meg a jogszabályban meghatározott határértéket.

Az ún. alsó beavatkozási határérték 80 dB(A) napi zajexpozíció szint, illetve 135 dB(C) legnagyobb pillanatnyi hangnyomásszint [66/2005. (XII. 22.) EüM r. 3. § (1) bekezdés c) pont]

Amennyiben munkabiztonság témában tanácsra van szüksége, kérem írjon itt vagy hívjon a +36 1 486 18 00 callcenter-en keresztül.

Előző cikkünket  "Mire kell különösen odafigyelni a munkafolyamatok elemzésekor?” címmel ajánlom olvasóim figyelmébe.

Kling Péter