Japán vagy angol üzleti partnerünknél, a mi szokásainkhoz képest, visszafogottabb gesztusokra számíthatunk egy tárgyalás során, ám ha görög vagy brazil partnerünk van, nyíltabb, közvetlenebb lesz a nonverbális kommunikáció.

Nemcsak a gesztusok intenzitása lehet nagyon eltérő, hanem a mondanivalót kísérő azonos gesztusok jelentéstartalma is. Ha nem vagyunk tisztában ezzel, használatukkal könnyen megtörténhet, hogy partnerünk nemcsak egyszerűen nem érti a mondanivalónkat, de az is, hogy esetleg megsérthetjük vele, jóllehet az adott gesztus nálunk ártalmatlannak számít. (Ilyen például a nagy és mutató ujjal formált karika, amely az amerikai filmek nyomán széles körben ismerten az „oké”, „rendben” jelentéssel bír, Japánban ez a (fém)pénz jele, Franciaországban nullát jelent, Törökországban durva sértésnek számít.)

Nem kell azonban átlépnünk a határt ahhoz, hogy egyes gesztusok itthon is bántóak legyenek. Egy-egy szokássá rögzült szerencsétlen gesztussal, úgy lehet megbántani másokat, hogy gyakran az érintett nincs is tisztában rossz szokásával, azonban emiatt „egy kellemetlen ember” benyomást keltheti.

Figyelmes szemlélőként, egy konferencia vagy akár egy tárgyalás szünetében, két gyakori, rossz szokásnak is tanúi lehetünk. Ezek: a zsebre tett kéz, illetve a mutató ujjal való mutogatás.

 

Zsebre tett kéz

Úgy kezet fogni, hogy a másik kéz a zsebben pihen, illetve zsebre tett kézzel társalogni (különösen női partnerrel), nálunk, súlyos bárdolatlanságnak számít. (Amikor pedig Bill Gates fogott kezet íly módon Dél-Korea elnök asszonyával, a sajtó legenyhébb kritikája is „too casual”-nak minősítette az esetet.)

A zsebbe csúsztatott kéz sokszor csak a (pillanatnyi) félénkség, illetve zavar palástolását szolgálja, és olykor csak arra a kérdésre adott ügyetlen válasz, hogy „Hová tegyem a kezem beszélgetés közben?”  Mégis, rossz érzéseket kelt a másik félben, sértésnek élheti meg, mert „fensőbbséget”, elutasítást olvashat ki ebből a gesztusból.

Férfiak egymással beszélgetve, gyakran süllyesztik egyik kezüket a zsebükbe, különösen séta közben. Jó azonban emlékezni arra, ebben az esetben is igaz: abban jobban bízunk, akinek látjuk a kezét.

A zsebre tett kéz tehát, a bizalomépítést sem szolgálja.

 

A mutatóujj

Az előadó, röviden felfelé emelt mutatóujjal hangsúlyozhatja ki, hogy mondanivalója adott részletének, különös jelentősége van.

Azonban, egy kötetlenebb beszélgetés során különösen rossz üzenete van annak, ha valaki a partnerére „mutatva” gesztikulál, hovatovább ujjával meg is „böki” a másik felet.

Itt is valójában csak figyelemfelhívásról van szó, csak a lehető legügyetlenebb módon.

A mutatóujjal való mutogatás, anélkül is, hogy a másikat megérintenénk vele, feszélyezően, barátságtalanul hat, hiszen ő a bírálat, a fenyegetés, a kioktatás szándékát olvashatja ki belőle.

A beszélgetőtársat mellkason, (illetve a kulcscsont alatti részen) „megbökni”, a partner számára kifejezetten támadó gesztusnak számít, nemcsak nálunk, hanem valamennyi kultúrában. (Filmekben is láthatjuk, hogy egy verekedés „bökdösésből”, fordul lökdöséssé, majd verekedéssé.)

Önmagában az a tény, hogy a partnerünket, egy üzleti helyzetben megérintjük, egyébként is tolakodásnak hat, hiszen behatoltunk a legintimebb zónájába, téve ezt váratlanul, az „engedélye nélkül”.

 

Érdemes leszokni ezekről a kevéssé szerencsés szokásokról, mert nem pusztán az etikett szerint „nem illenek”, hanem a másik fél kellemetlennek, barátságtalannak, rosszabb esetben kifejezetten sértőnek találhatja a viselkedésünket.

… és, ahogy Oscar Wilde írja: „Egy úriember, sohasem goromba véletlenül.”

 

… és egy hölgy sem az…

 

dr. Erdős Zsuzsanna

üzleti etikett tanácsadó

 

Amennyiben üzleti etikett témában konzultációra van szüksége, kérem írjon itt, vagy hívjon a +36 1486 1800 callcenter-en keresztül.