1. hitelek, kölcsönök:

Ha felveszem és bekerül a pénzeszközeim közé, akkor a KIVA esetén mégis levonom, csökkenti a pénzeszközeim, hiszen nem az enyém, majd vissza kell fizetnem, ezért ne adózzak utána. Ha viszont én nyújtom, akkor még az enyém marad a pénz, valamikor visszakapom, azért mert most nem szerepel a pénzeszközeim között még az enyém ezért kell, hogy adózzak utána.

Logikus az is, hogy ha egyszer az általam nyújtott kölcsön összegével növelem az adóalapot akkor ezt egyszeresen tegyem, egyszer fizessek utána adót. Tehát amikor visszafizetik nekem ezt a hitelt, akkor csökkentő tétel legyen, hiszen egyszer már, mint növelő tétel bekerült az adólapba, adóztam utána, kétszer ne adózzak ugyanazon pénzeszköz után!

2. kötvény vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír

Ugyanazon logika érvényesül.

Ezek kibocsátása – mivel ezek lejárnak, és az így nyert összeget akkor vissza kell fizetni, az így most befolyó pénz nem lesz a KIVA alap része, az csökkentő tétel, és amikor ilyet vásárolok akkor az a pénz, amin vettem nem tűnik el, hanem majd visszakerül, ezért ezt az összeget az adóalaphoz hozzá kell számítani. És amikor ezekre való fizetés, a beváltás vagy eladás realizálódik, akkor ellentétesen kell figyelembe venni a tételt. Azaz pl.: mikor a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt vásárolok a kiadott pénzzel növelem az adóalapom – mert bár nincs a pénzeszközök között az mégis az enyém – ugyanakkor mikor visszafizetik és bekerül a pénzeszközök közé akkor ne adózzak utána, ha egyszer már megtettem, tehát csökkentem az adóalapot vele.

3. Adóalap csökkentő tétel a tőkebevonás és az osztalék megszerzése, míg növelő a tőkekivonás és az osztalék fizetése. Az elszámolási kötelezettséggel adott előleg növelő tétel, hiszen visszakerül, mikor elszámolják, de akkor már növelő tétel lesz, hiszen csökkentő tételként került figyelembe vételre korábban.