Természetesen, mint ahogyan eddig sem, most sem fogok hosszas felsorolásba kezdve kitérni a jogszabályok által előírt kötelezettségek ismertetésére, hiszen arra ott vannak a mindenki által elérhető webes felületek.

Amire viszont mindenképpen fontos hangsúly helyezni, az az a körülmény, hogy (remélhetőleg egyre kevesebben) vannak akik úgy gondolják, a munkavédelmi előírások betartása mindössze abból áll, miszerint elkészítenek (elkészíttetnek) néhány szabályzatot és a dolgozókkal pedig egyszerűen aláíratnak mindenféle jegyzőkönyveket  a munkavédelmi oktatás megtörténtéről. Hogy miért? Mert  mint munkáltató úgy vélekednek, hogy nem kell ezzel az időt húzni (hiszen addig áll az üzem, tehát ha nincs termelés, nem lesz bevétel), inkább „Mindenki tudja le 2 perc alatt az egészet és menjen a dolgára!” Holott tisztában vannak vele, hogy mindaddig nem kezdheti meg a munkavállaló a munkavégzést, ameddig a munkaköre szerinti megfelelő biztonságvédelmi oktatáson részt nem vett, illetve a veszélyes munkaeszközre, vagy technológiára vonatkozó üzembe helyezési eljárás, illetve az időszakos ellenőrző felülvizsgálat meg nem történt.

Talán vannak néhányan olyanok, akik az előző sorokon felhördülve nem sorolják magukat az ilyen munkáltatók közé, hiszen minden szabályzatuk naprakész, minden oktatáson valóban részt vett minden munkavállaló és a gépek is rendelkeznek a megfelelő tanúsítvánnyal. Vannak azonban olyan körülmények, amelyekre nem is gondolnak, azonban egy esetleges munkabalesetnél a hatósági elmarasztalást nem tudják elkerülni.

Persze ha csak általánosságban hívnám fel a figyelmet mindenre, akkor nehéz lenne kikövetkeztetni, miről is beszélek, ezért egy esettel szemléltetném a munkáltatói felelősség lényegét:

Egy fuvarozással foglalkozó, többtíz darabból álló gépjárműparkot üzemeltető vállalkozás telephelyén az éjszakai havazást követően a reggeli munkakezdés időpontjára megfelelően megtörtént a közlekedési útvonalak eltakarítása, mind a gépjárművek, mind a munkavállalók számára. (Esetünkben természetesen a munkavállalók számára szolgáló gyalogos közlekedési útvonalak a lényegesek.) A munkáltató megnyugvással vette tudomásul, hogy a telephelyen való biztonságos közlekedés valamennyi munkavállaló számára rendelkezésre áll, a havat megfelelő helyre eltolták, megtörtént a síkosság mentesítés is stb-stb.

Történt azonban, hogy az egyik gépkocsivezető a félretolt hókupacot átlépve elesett, eltörte a lábát és a munkáltatót a hatóság munkavédelmi bírsággal sújtotta azon felül, hogy a keresőképtelenség miatti kieső idő alatti táppénz költsége is a munkáltatót terhelte. A munkáltató nem ismerte el a felelősségét, hiszen szerinte mindent megtett a biztonság érdekében, és néhány héttel korábban a munkavállalók mindegyike (a balesetet szenvedett is) részt vett munkavédelmi oktatáson, amelyet megfelelően dokumentáltak is.

Nos, a megfelelő dokumentáció már nem először merül fel a cikkeimben! Mert itt „mindössze” annyi volt az a bizonyos banánhéj, ami miatt a munkáltató felelősségét megállapították, hogy bár megtörtént a nagyon részletes és körültekintő munkavédelmi oktatás, azonban egy jelentéktelennek tűnő (esetünkben igen jelentősnek bizonyuló) körülményre nem tértek ki az oktatás során. Mégpedig arra, hogy a munkavállalók a telephelyen gyalogosan kizárólag a részükre biztosított útvonalon közlekedhetnek, azaz ott, ahol a havat eltakarították és nem lerövidítve 2-3 métert, a hókupacon átugorva menjenek a gépkocsijukhoz. Sajnos erre a figyelmeztetésre a munkavédelmi oktatás dokumentációi között nem utalt semmi, ezért (bár tulajdonképpen a munkavállaló idézte elő a saját balesetét) a munkáltató felelősségét megállapította a munkavédelmi hatóság.

Visszatérve a cikk első részére, az előző példa sajnos majdhogynem egyedülálló, abban a tekintetben, hogy a munkáltató igyekezett minden előírást betartani. Azok azonban, akik egy kézlegyintéssel elintézik a munkavédelmi szabályok komolyan vételét, sokkal többet kockáztatnak egy munkaügyi bírságnál. Gondoljon csak bele mindenki, aki alkalmazottat foglalkoztat. A példa szerinti esetben  súlyosabb következménye is lehetett volna a balesetnek, ha pl. nem a lába törik el a munkavállalónak, hanem olyan sérülést szenved, ami miatt maradandó egészségkárosodással kell tovább élnie.  Ugye sejtik már miért említem ezt… Egy munkáltatói felelősséggel megállapított munkaképesség csökkenés miatt kifizetett milliós nagyságrendű, vagy egész életen át fizetendő kártérítési járadék olyan megterhelést jelenthet a vállalkozás számára, ami a további működésére jelentős befolyással lehet, vagy veszélyeztetheti is a fennmaradását.

Éppen ezért azt javaslom minden alkalmazottat foglalkoztató munkáltatónak, hogy egy néhány órás, pár ezer forintba kerülő, minden részletre kiterjedő munkavédelmi oktatáson és az azt precízen rögzítő dokumentáción ne tegye kockára a vállalkozásának piacképességét, pályázati lehetőségeinek kihasználását és fejlesztésének megvalósulását.

A következő héten a pillanatnyi előnyök újabb kockázatos következményeire kitérve mutatok rá, milyen körülmények lehetnek azok, amelykeből kiderülhet, hogy végül valóban olcsóbb-e a kevesebbnek tűnő kiadás.